Egy almafa öt hónapja

Ez a történet tavasszal kezdődött, mindössze öt hónap telt el azóta. Április 19-én esett meg az a csúfság velünk, hogy behavazott. Nem győztünk rajta csodálkozni. Mutatjuk.

Ez történt tehát április 19-én (a némítógomb a videó bal alsó sarkában van)

… és aztán mégis minden megváltozott. A virágok a jelek szerint kibírták a hideget, az öreg starking, ami a sok divatos idared és golden mellett kicsit kiment a divatból, a forró nyáron szépen összeszedte magát, és a végén ennyire kiiperedett. Ennek eredménye a sok pompás gyümölcs, amelyet most le lehet róla szakítani.

A két felvétel között csupán öt hónap telt el. Ami jelzi, hogy ki lehet bírni a legkeményebb sorscsapásokat is, nem kell feladni a küzdelmet soha. 

Nem egy nagy történet, nem szoktunk az ilyenekre rámozdulni. Nincs benne botrány, nem olyan látványos, mint mikor élő adásban beiszik a tévés műsorvezető. Bár azt, hogy nem látványos, igazán nem mondhatjuk. Sok közéleti embernek javasolnánk, hogy csinálják meg ugyanezt az almafa után. 

Ez azonban a történet egyik olvasata. Van itt más is, ami sokkal messzebbre vezet. Az almafa helytállása azt is jelzi, szigorú rendje van az életnek. Nem úgy van az, hogy egy kicsit havazik áprilisban, és akkor rögtön megszűnik az öreg fa küldetése. Ez a fa megszokta, hogy megörvendeztessen másokat a gyümölcsével, hogy adná ki magát, ha valaki azt mondaná neki, figyelj, öreg, most már a Tesco-ban vesszük az almát, nincs rád szükség, szíveskedj elfagyni vagy kiszáradni, hagyj fel azzal a szokásoddal, hogy gyümölcsöket nevelsz. A rend lényege az, hogy az almafa benne van az élet körforgásában, és nagyon nagy dolgoknak kellene ahhoz történniük (szélvihar, földrengés, hurrikán stb.), hogy ebből a rendből ez a szívós élőlény csak úgy kidőljön. Ez viszont megint megnyugtató. 

Onnan nézek szerteszét

A kicsiny történettel jelezzük, hogy megérkeztünk az őszbe. A nyári vibráló képeket most kissé pasztellesebbre vesszük, több lesz a tűnődés, mint eddig, de megmaradunk amellett, hogy a színeket megmutassuk. A minap ezt kérdezte egy kedves úr: „Hogy lehet a Periszkópba bekerülni?” Nos, ez viszonylag egyszerű, jelezni kell (info@perpal.hu), ha valaki valamire készül. Lehetőségeinkhez mérten felbukkanunk, noha nem vagyunk újság, nincs irodánk és kávéfőző automatánk, egy közösségi blog elkészítésének izgalmas feladatára vállalkoztunk. Ha többen szeretnének írni/fotózni/videózni, azt ugyan nem bánnánk, de nem vagyunk türelmetlenek.

Tessék szólni a gyerekeknek, hogy hagyják abba az ősember és a pattintott kőkorszak unásig ismételt év eleji összefoglalását, a szófajokat se kell mindig bemagolni, jobban járnak, ha nálunk nyomják a szöveget. Mi is tudjuk, hogy mi a részleges hasonulás, de nem fogunk belepistulni.

Ha hozzánk jönnek, inkább megtanítanánk őket a videók beágyazására, összefűzésére, a fotók kezelésére, szövegkonstrukciók írására. Hogy aztán ha kell, ők is kitolhassák a saját periszkópjaikat, mert ilyenje mindenkinek van. 

Ezzel persze látszólag messzire szaladtunk az almafától, miközben ugyanarról van szó. Az almafának is tudnia kell (van rá programja!), mi a teendő olyankor, ha valami nem úgy történik, ahogy megszoktuk vagy mások kitalálták.

Amúgy mindenkinek megvan a saját fája, amivel törődnie kell. Mutatjuk, hogy lehet ezt nagyon komolyan venni. Szép őszt mindenkinek! (PP, Rab László, 2017. szeptember 20.)