Ma életét, mindennapjait más küzdelmek határozzák meg, hisz Flóra születési rendellenessége (Charcot-Marie Tooth) megváltoztatta életüket. Nemcsak az, hogy mindent megtudjanak a ritka betegségről és megtalálják a legjobb szakembereket, de az is küzdelem volt, hogy beszéljenek róla a nyilvánosság előtt, alapítványt hozzanak létre és támogassák a hozzájuk hasonló helyzetben lévő családokat. Rita motorja, szószólója, védnöke lett az ügynek. Hisznek benne, hogy a Los Angeles-i műtét, bár még nagyon sok hiányzik a szükséges pénzből, is sikerülni fog. Mert nem csak hisznek a csodában, ahogy élnek, ahogy edukálják, hogy lehet és kell így is boldogan, teljes életet élni – az maga a csoda.
Amikor született, a magyar vízilabda férfi privilégium volt, éppen akkortájt (1982) szervezte meg az első női csapatot Ördög Éva. Drávucz Rita, bár úszóként kezdte, de hamar – talán a túl monoton és magányos úszás helyett – a vízilabdát választotta. Velük együtt fejlődött, vált ismertté és nagyon szeretetté a női vízilabda. Csapó és Faragó, Benedek és Kásás mellett egycsapásra megtanultuk Drávucz Rita, Stieber Mercédesz, Pelle Anikó, Keszthelyi Rita és még sokak nevét. Mert hasított a női csapat is. Persze, talán kicsit jobban oda kellett tenniük magukat, hogy a sportág női tagozatát is egyenrangúként ismerjék el. „Amikor én elkezdtem – mondja – még fókuszban se volt, hogy olimpiai sportág lehet a női vízilabda.” A nagy áttörést a 2001-es budapesti Eb aranya és a Vb ezüstje hozta meg, s mára már olimpiai bronzzal büszkélkedhet a válogatott. Bár Rita ezen az olimpián már nem vett részt, ehhez a sikerhez kellettek, hozzájárultak ők is.
Drávucz Rita szülővárosában, Szolnokon kezdte a vízilabdát, később Kecskemétre, majd Szentesre igazolt. Innen került a válogatott csapatba. Ma már – hosszú évek óta a Tizenötödik kerületben – Rákospalotán él családjával. A kertváros, a csendes, családias környezet gyerekkora falusias hangulatát hozza vissza. Mint meséli, élete igen jelentős részét töltötte a medence mellett vonaton, ingázott a főváros és aktuális lakóhelyei között.
Európa és világbajnok, és három alkalommal játszhatott – Athén, Peking, London – az olimpián. Majd hosszú tíz éven keresztül játszott Olaszország különböző póló-csapataiban. Lányuk, Flóra születésekor felhagyott a versenyszerű sporttal – bár 2017-ben a budapesti Masters vizes világbajnokságra visszatért és csapatával aranyérmes lett.
Ma életét, mindennapjait más küzdelmek határozzák meg, hisz Flóra születési rendellenessége (Charcot-Marie Tooth) megváltoztatta életüket. Nemcsak az, hogy mindent megtudjanak a ritka betegségről és megtalálják a legjobb szakembereket, de az is küzdelem volt, hogy beszéljenek róla a nyilvánosság előtt, alapítványt hozzanak létre és támogassák a hozzájuk hasonló helyzetben lévő családokat. Rita motorja, szószólója, védnöke lett az ügynek.
Hisznek benne, hogy a Los Angeles-i műtét, bár még nagyon sok hiányzik a szükséges pénzből, is sikerülni fog. Mert nem csak hisznek a csodában, ahogy élnek, ahogy edukálják, hogy lehet és kell így is boldogan, teljes életet élni – az maga a csoda.
Comments are closed.
