A kommunista diktatúrák halálos áldozatainak számát világviszonylatban több tízmillióra becsülik. Kelet-Közép-Európában ez a szám eléri az 1 millió főt. Ennyien vesztették életüket éhínségben, kényszermunkatáborban vagy kegyetlen kivégzés által. Jóval többre tehető azonban azok száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg megnyomorított.
A recski munkatábor rekonstruált barakkja
A rendszer áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, akit megbélyegeztek, akit kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek; mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés és választás lehetőségétől – olvasható a kommunizmusaldozatai.kormany.hu weboldalon.
Az Országgyűlés 2000. június 16-án elfogadott határozatával minden év február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává nyilvánította. 1947-ben ezen a napon Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet hatóságok jogellenesen letartóztatták, majd a Szovjetunióba hurcolták. A mentelmi jogától megfosztott képviselő nyolc évet töltött börtönökben és munkatáborokban. Kovács Béla 1959-ben, 51 évesen halt meg. Letartóztatása az első állomása volt annak az eltervezett folyamatnak, amely során a kommunista párt az ellenszegülők kiiktatásával a totális egypárti diktatúra kiépítése felé haladt.
Emlékezzünk február 25-én a több tízezer, családjától elválasztott és kényszermunkatáborba hurcolt honfitársunkra, a koholt vádak alapján mészárszékre küldött emberekre, az ellenállóként mártírhalált halt hősökre. Kerületünkben február 25-én délután 2 órától emlékeznek meg a kommunizmus áldozatairól az Újpalotai Közösségi Házban (Zsókavár utca 15.)
Comments are closed.
