Minden gyermek izgatottan várja a Mikulást, karácsonykor az ajándékozást, míg a felnőttek menetrend szerint díszítik a fenyőfát. Mikor készül a lélekmelengető ebéd, fel sem ocsúdunk, mennyi mindent őrzünk elődeink mindennapjaiból. Hogyan tudjuk a régi szokásokat észrevétlenül továbbörökíteni, és miért fontos vírusidőszakban is, hogy miként viszonyul egy család az ünnepekhez? Advent kapcsán erre kerestük a választ Jánosi Mónikával, a Fejlesztő Palota vezetőjével.
– A családi szokások gyerekként ivódnak belénk, mégis csak felnőttként értjük meg hatásait. Miért fontos a hagyományőrzés még olyan időszakban is, mint a világjárvány?
– A generációkon átívelő, tudatosan ápolt szokások tükrözik a család normarendszerét. A tradíciók jellegzetes rituálékban nyilvánulnak meg, melyek az összetartozását, ezáltal az identitását is erősítik. A gyerekek számára ugyanis fontos a biztonságérzet, melyhez jó alapot tudnak nyújtani a felnőttek a hagyományok állandóságával. Ez pedig napjainkban, a koronavírus miatt kialakult bizonytalanságban még jobban mérvadó. Sokszor nem is tudatosul bennünk, viszont a belénk kódolt attitűdök határozzák meg a család ünnepi hangulatát –mondta a szakember.
– A világjárvány teljesen átalakította a mindennapjainkat. Idén az ünnepek is másként köszöntenek ránk. Ilyen élethelyzetben egyáltalán tudunk kapcsolódni a klasszikus kulturális szokásokhoz?
– A kialakult hagyományokat nem szabad egyik napról a másikra sutba vágni. Bármennyire rugalmasak a gyerekek, a lelki fejlődésükben, fontos pillér a családi kötelék ápolása. Hiába a sok játék, ha megkérdezünk egy kicsit: számára mi a varázslatos a karácsonyban? Garantáltan kitér a közösen készített mézeskalácsra vagy a szülőkkel való éneklésre. Az aprónak tűnő dolgok viszik tovább a valódi értékrendet, és ezt a vírus sem befolyásolhatja. Sőt, most sokkal fontosabb, hogy megteremtsük azt a lelki közelséget, ami átlendít az év viszontagságain.
médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Médiatanács Támogatási Program keretében támogatja
