Carlos és a Jószolgálat-díj

Carlos Lattes Pavezről, a SZÉRA munkájáról és a frissen megkapott Jószolgálati díjról számolt be a Szabad Föld legfrissebb számában. A cikket a Periszkóp alapító-szerkesztője jegyzi. 

Magyarországról sokat tanultunk az iskolában, tudtunk a honfoglalásról, ismertük Dózsát, Mátyás királyt, tudtunk az 1848-as szabadságharcról, a Habsburgokról és 1956-ról, így döntöttünk Budapest mellett. A magyarok akkor több ezer chileit fogadtak be. Tizenhat évesen jöttem, voltak vízióim a szocializmusról, aztán megismertem a realitást – mondta Carlos Lattes Pavez, aki ennek ellenére itt maradt, megtanult magyarul, elvégezte a Bárczy Gusztáv Főiskola gyógypedagógiai szakát, első munkahelye egy leány nevelő-javító intézet volt. Később autista gyerekekkel foglalkozott, majd belecsöppent a hajléktalanellátásba, és egyike volt annak a négy szociális munkásnak, aki először rótta az utcákat és a pályaudvarokat, hogy segítsen a rászorulóknak. Pillanatok alatt a X. kerületi hajléktalanszálló vezetője lett, majd meglátott egy álláshirdetést, hogy a rákospalotai önkormányzat szociális munkatársakat keres.

Lakók a SZÉRÁban

A SZÉRA 1997-ben az egyik első családok átmeneti otthona volt az országban. Az alapítvány igazgatója, Carlos Lattes Pavez, az 1973-as katonai puccs idején menekült el a szüleivel és hat testvérével Chiléből. Fél évig Peruban húzták meg magukat egy menekülttáborban, szalmazsákokon aludtak, és várták, hogy visszatérhessenek hazájukba. De a helyzet nem változott, így ENSZ-menekültként választhattak, hogy Magyarországra, Romániába vagy a Szovjetunióba akarnak-e költözni.

A SZÉRA az egyik első családok átmeneti otthona, 22 évvel ezelőtt fogadta az első rászorulókat. Az alapítvány nem engedi el a családok kezét, kiléptető lakásokba, majd önkormányzati bérlakásokba költözhetnek azok, akik talpra szeretnének állni, és még szakmát is tanulhatnak. A fővárosi, XV. kerületi alapítvány Jószolgálati Díjat kapott a több évtizedes munkájáért.

Biczó Henriett cikke a Szabad Föld legfrissebb számában itt érhető el. (Fotók: Kállai Márton)