Somló Tamás nagyszerű egyénisége, énekhangja és éneklési stílusa egészen egyedülálló volt. Nem ismerek olyan embert, aki Tamásra haragudott volna. Életét úgy fejezte be, ahogyan élt: utolsó fellépésére, amely talán egy hónappal ezelőtt lehetett, már nagyon nehezen tudott csak elmenni, de nem mondta le, mert Pécsett egy jótékonysági koncerten játszott beteg gyerekeknek – mondta Presser Gábor, az LGT vezetője az MTI-nek a zenész halála kapcsán.
Somló Tamás június 19-én hajnalban hatvannyolc éves korában hunyta le örökre szemét. A hírt Presser Gábor, az LGT vezetője a család és a zenekar felhatalmazásával jelentette be. A zenész pár hónapja beszélt először arról, hogy rákos, az utóbbi időben betegsége miatt lefogyott, és sorra mondta le koncertjeit.
Somló Tamás 1947. november 17-én született Budapesten. Hegedűt tanult először, majd az Állami Artistaképzőben zsonglőrködéssel, akrobatikával, tánccal, balettel, pantomimmal és karatéval is ismerkedett. Artistaként körbeutazta a világot, ám végül a zenészi pályát választotta. 1964-től 1967-ig az Omega, 1969 és 1971 között a Kex, később a Non Stop, majd 1973-tól a Locomotiv GT tagja volt. Utóbbi zenekarban énekesként, basszusgitárosként és szaxofonosként is szerepelt. Az LGT-vel tíz magyar és hét angol nyelvű stúdióalbumot készített. Legismertebb dalai közé tartozott az Álomarcú lány, az Ülök a járdán, a Valamit mindig valamiért, a Boogie a zongorán, a Primadonna, a Nagyon kell, hogy szeress, az Annyi mindent nem szerettem még. Az LGT mellett szólóban is készített hat lemezt. A zenész 56 évesen, 2004-ben diplomázott az ELTE jogi karán. A celeblétbe is belekóstolt: 2006-ban táncolt a Szombat esti láz szórakoztató műsorban, három éve a Voice tehetségkutató zsűrijében is szerepelt. A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét 2004-ben kapta meg.
Temetéséről a családja később intézkedik.
Comments are closed.