Búcsú a nyártól és a gomboktól

Vannak helyzetek, amelyeken kevésbé tudunk úrrá lenni. De nem a körülményekre szeretnénk panaszkodni, miközben itt élünk, megszoktuk, hogy ha valami nem sikerül, rá lehet fogni azokra, akik körbevettek bennünket. A lényeg, hogy a végén mindig úgy tűnjön, hogy a hiba nem bennünk van. Ez a megúszás lényege, amelyet mi, magyarok művészi szinten el tudtunk sajátítani.

Na jó, ne beszéljünk a magyarok nevében. Elég, ha csak a saját marhaságainkat vesszük számba.

Ilyen az is, amikor nagyon erősen süt a nap, és nem látjuk a kameránkon rendesen, hogy most fotót készítünk-e vagy videót. Amikor nem fúj a szél, iszonyúan összeszedett az interjúalany, és olyan szépen beszél, mintha csak a tudományos akadémián tartana nyelvhelyességi előadást, ráadásul szép a háttér is, úgy érezzük, hogy megfogtuk az Isten lábát. Amikor aztán hazaérünk, azt kell látnunk, hogy a videó gomb helyett a fotó gombot nyomtuk meg. Ebből adnánk most ízelítőt, Bernecén jártunk így, meg a falunapon. Az ottani videók közül többet azért nem tudtunk használni, mert olyan erős recsegés-ropogás volt hallható alattuk a szél miatt, hogy többen azt hihették volna, nem Rákospalotán, hanem valahol Murmanszkban jártunk azon a hétvégén.

Vannak aztán más nyavalyák is, amelyek elértek bennünket. Amikor egy kutyás rendezvényen jártunk, rosszul írtuk le a Kutyások a XV. Kerületért Állatvédő Egyesület nevét. Lett belőle haddelhadd, levelet kaptunk a kutyásoktól, mely úgy kezdődött: Mi, a Kutyások a XV. Kerületért stb. Ebből azt szűrtük le – nem okos kutyák, hanem emberek vagyunk -, hogy ez a nevük! Ebből újabb ketrecharc kerekedett ki. Jó egy hónappal az ominózus örökbefogadó nap után jöttünk rá, mit és hogyan kell pontosan írni.

Ugyanezt kérdezte tőlünk egy ifjú újságíró gyakornok, Breitner Márton is, aki nyáron a Retró Divatbemutatón segített nekünk, de aztán a kézirat valahogyan elhányódott, és augusztus vége lett, mire az ifjú harcos hazakeveredett Bulgáriából. Azért is sajnálhatjuk a kézirat hányódását, mert Marci pedánsan bemutatta Széles Attiláné Mátyás Gyöngyit, aki 2008-ban hozta létre a Rákospalota_ Anno képei nevű Facebook-csoportot, éspedig azért, hogy Rákospalota története helyet kapjon a legnépszerűbb közösségi oldalon. El is kezdődött a munka, aminek célja Rákospalota régi képeinek gyűjtése és megosztása másokkal. A képek között szerepelnek családok, személyek és híresebb közterületek, épületek fotói. Két éve Rátonyi Gábor segítségével folytatja működését az oldal. Mára több mint 60 albumnyi fényképet töltöttek fel, és folyamatosan előkerülnek az új felvételek is. Az oldal követői kéthavonta találkoznak a Csokonai Művelődési Központban, ahol Rátonyi és néhány meghívott vendég előadásokat tart az érdeklődőknek.

Na ugye.

Szót kell ejtenünk arról is, hogy találkoztunk egy újabb táncospárral, a Csomópont Fesztiválon futottunk velük össze, hamarosan sort kerítünk rá, hogy közönségünket megszavaztassuk, ennek most munkáljuk ki a technikai feltételeit. Mutatjuk őket, az életkor nem számít, sokáig éljen a rock and roll!

Megjegyzés: Facebook-oldalunk látogatóit rendszeresen friss képekkel és közlésekkel kényeztetjük. Ehhez társul az, hogy szeptember 2-án, szombaton a Páskom Parkban lehet velünk személyesen találkozni, kérésre bárkinek megmutatjuk a „periszkópot” belülről is. Nem olyan bonyolult, csak arra kell ügyelni, hogy lássunk vele. (PP, 2017. augusztus 31.)