Megvan az Év Tortája, a Boldogasszony csipkéje, az idén erre az egyszerre csinos és decens málnatortára esett a választás. Az országtorta mozgalom 2007-ben kezdődött, a születésnapi tortát minden évben az államalapítás ünnepén mutatják be, utána több száz cukrászdában meg lehet venni és ízlelni. A Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestülete a kormány felkérésére vezette be az országtortát (egy madártejes volt az első győztes), az évenkénti aranyérmest egy szakmai zsűri hirdeti ki.
Az Őrség zöld aranya 2016-ból (forrás: Jákó Cukrászda)
A 2007-es madártejtortát Zila László készítette, a Zila Kávéház aratott 2008-2009-ben is a szatmári szilvatortával és a pándi meggytortával. A veresegyházi Sulyán Cukrászda nyert 2010-ben a szilvagombóc tortával, Zila aztán újra visszatért 2011-ben a kecskeméti barackos kölestortával. ’12-ben Pintér Zsolt nyert (Koko Cukrászda, Veszprém, szabolcsi almás máktorta), ’13-ban Bacskó Szilárd (Major Cukrászda, Budapest, milotai mézes grillázs), a Somlói revolúcióval robbantott Damniczki Gyula Balázs ’14-ben (Damniczki Cukrászda, Székesfehérvár), ’15-ben Szó Gellért nyert (GD Kézműves Cukrászda, Salgótarján, Pannonhalmi sárgabarck-pálinkás karamelltorta), ’16-ban Szó ismételt (Az Őrség zöld aranya), ’17-ben Vaslóczki Orsolya (SUGAR! Design Cukrászda, Budapest, Balatoni Habos Mogyoró), ’18-ben Sztaracsek Ádám (Jánoska Cukrászda, Komárom, Komáromi kisleány) aratott diadalt.
És ebben az évben lépett be a képbe a Boldogasszony csipkéje.
Amihez darabonként fél kiló málna kell. Abból a málnából, melynek kilója az idei szezonban 2 ezer forintos árral rajtolt el, most, amikor már a vége felé közeledik a szezon, elkérnek érte 3-4 ezer forintot is.
A legszomorúbb az egészben az, hogy akkor sikerült győzni a málnatortával, amikor pedig majdhogynem megszűnt a málnatermelés Magyarországon. A múlt század nyolcvanas évtizedének sikertörténetéről van szó, amikor egy-egy család a kicsinyke földjén vidáman kitermelte a málnából a Zsigulit vagy a Ladát. Még a kilencvenes években is futott a szekér. Nógrád és Pest megye északi részén nem volt olyan falu (Berkenye, Vámosmikola, Nőtincs, Kosd vagy éppen a 15. kerületiek által oly jól ismert Bernecebaráti), ahol nem lehetett megélni a málnatermesztésből. A legjobb árat 1995 és 98 között fizették a felvásárlók, amikor 350-380 forintot is megadtak az egysoros (a ládába egy sorban szedett) gurulós exportgyümölcs kilójáért.
Málnás Berkenyén (forrás: Népszava)
A Nógrád megyei Berkenyén például a régi Béke Tsz pénzügyese, Schmidt Józsefné lett a málnás évtizedek élharcosa, aki megérezte az idők szavát, és 1990-ben nem engedte, hogy széthordják a téeszvagyont, inkább faluszövetkezetet alakított. A málnás közösség hűtőházat épített, ahol a fél falu munkát talált magának. Berkenyén évente 800-1000 tonna gyümölcsöt tudtak feldolgozni, a legmagasabb minőségű „bio suisse” málnát állították elő, Európa számos országába exportáltak. Tudni kell, hogy 1998-ban az exportmálna után a feldolgozó 40 Ft/kilogramm állami támogatást kapott, de ez 2002 után után elillant. A málnások nem kaptak földalapú támogatást sem, mert ahhoz háromezer négyzetméter egy darabban művelt föld kellett, ilyet pedig csakis a politikai rendszer kedveltjei tudtak produkálni, akik gabonát termeltek és termelnek ma is. Az agrárpolitika tehát magukra hagyta a „bogyósokat”, a gazdák pedig 2010 után szépen lassan felhagytak a telepítéssel. Az idei termőterület már 100 hektárnál, a termés pedig ezer tonnánál is kevesebb, a tíz évvel ezelőtti 700-900 hektárnyi területtel vagy a kilencvenes évek elejének 27 ezer tonnás termésével szemben (forrás: napi.hu).
A málnás gazdák hazai cserbenhagyásával egyidőben Szerbia és főként Lengyelország megérezte a piaci lehetőséget, és betöltötte a Magyarország által hátrahagyott űrt. Ez lehet az oka annak, hogy ma az Európai Unió legnagyobb málnabeszállítói a lengyelek, nálunk pedig jó ha 100-150 család és vállalkozás foglalkozik málnatermesztéssel. Ami a hungarikumokra oly fogékony hazai agrártörekvéseket nézve: szégyen és gyalázat. A málnások tipikusan a főmunka után végezték és végzik tevékenységüket, és igen nagy szakértelemmel kell rendelkezniük. Az új fajták, amelyek hatékonyabbak, lassan térülnek meg, egy tő 14-15 évet bír ki, utána újakat kell telepíteni. A földet tanácsos közben pihentetni, mert a málna kiégeti. A málna a második évben mutatja meg magát, a harmadikban fordul csak termőre.
Ügyelni kell a szúnyogcsípésre is, mert ha a szúnyog lepetézik a szembe, megáll a málnában az élet. Tavasszal kapálással kezdődik a munka, aztán jön a metszés, a permetezés a bogarak, a rothadás és a rágcsálók ellen. Annyi vele a teendő, hogy látni se lehet tőle, nem éppen csábító a fiatalok számára. És a végén, ha nincs hűtőház, márpedig többnyire nincs, a málnaüzlet véget ér. Végül is ez történt Magyarországon. Harminc év elég volt hozzá, hogy a málna, mely több generáció számára is megélhetést adott, szőrén szálán eltűnjön.
Ami azt jelenti, hogy a Boldogasszony csipkéje, melybe éppen fél kiló málnát kell beledolgozni, nagy valószínűséggel nem magyar, hanem sokkal inkább lengyel málnából készül.
Mit lehet erre mondani? (PP, Rab László, 2019. augusztus 1. – nyitókép: bykapas.hu)
Leave A Comment
You must be logged in to post a comment.