A fürdőruha történelme az ókori Rómáig nyúlik vissza. Bár a többség fedetlenül pancsolt, a szemérmesebb hölgyek kendőt tekertek a derekukra, mellükre.
A középkorra azonban a fürdés kiment a divatból, a visszatérésre az 1800-as évek végéig kellett várni, ugyanis akkor fedezték fel az úszást mint sportot. Akkortájt még csak a kéz- és lábfejek lehettek szabadon, a nők szoknyát hordtak, amelyek széleibe súlyokat is varrtak, nehogy fellibbenjenek.
Az 1910-es években a pamut fürdőruha hódított, amely már ujjatlan volt és szárai csak térdig értek. Ahogy közeledett a nagy gazdasági világválság, úgy fogyott a fürdőruha anyaga is, mélyebbekké váltak a dekoltázsok, rövidebbé a lábszárak. A ’40-es évekre feltámadtak a fűzőgyárak, amelyek elasztikus anyaggal, merevített melltartókosárral, a merészebbek pánt nélkül dobták piacra fürdőtermékeiket.
Fürdőruhadivat
1946 fordulópontnak számított, hiszen Louis Réard francia autómérnök az örökölt csipkeverő üzemében megálmodta a kétrészes fürdőruhát. Kreációja annyira erkölcstelennek és botrányosnak számított, hogy csak egy sztriptíztáncosnő próbálta fel először az atomkísérleteknek színhelyet adó sziget után elnevezett bikinit – olvasható a divattortenet.hu intenetes oldalon.
Idővel azonban nagy sláger lett, és egyre jobban összementek a bikinifelsők pántjai, kosarai, majd az alsó rész is falatnyibbá vált. Megnyílt a lehetőségek tárháza, évről évre újabb formákkal, anyagokkal rukkolnak elő a tervezők.
Az idei nyár pedig virágba borult, már ami a fürdőruhákat illeti. Az apró mintáktól a hatalmas motívumokig minden megtalálható a 2014-es bikinikollekcióban. Rengeteg szín, csík, fodor, csavarás, szóval még több ok a csobbanásra!
Comments are closed.
