Az elmúlt hetek, hónapok Nemes Jeles László filmjének, a Saul fiának sikeréről szóltak. A 68. cannes-i filmfesztiválon a zsűri nagydíját elnyerő alkotásban egy ismerős arc is feltűnt. Pion István költő, újságíró, aki 2011–12-ben az ÉLETképek főszerkesztője volt.
Pion István/Fotó: XV Média, Vargosz
– Hogyan válogattak be a stábba?
– Erre szokták azt mondani, hogy szinte az utcáról. A film rendezője és castingigazgatója látott egy videót, amely két évvel ezelőtt készült, és megkerestek. Valójában sosem akartam színész lenni, elsőre nem is vállaltam a feladatot, ám miután megismertem a forgatókönyvet, mégis igent mondtam.
– A filmben a tragikus sorsú sonderkommandó egyik tagját, Katzot alakítod, aki fényképeken próbálja dokumentálni a haláltábor működését. Tudtál azonosulni a szereppel?
– Nagyon készültem rá. Sok mindent elolvastam a témában és még Auschwitzba is ellátogattam. Azzal kellett szembesülnöm, hogy ilyen szereppel nehéz azonosulni, de ennek révén ez a tragikus történelmi időszak nagyon közel került hozzám. A sonderkommandót mindig is ellentmondásos mítosz övezte. Sokan az SS-őrökkel egyenrangúaknak tartották őket, és jobb ellátásban is részesültek, mint a többi fogoly. De arról kevesebb szó esett, hogy ezek az emberek is áldozatok voltak, az volt a feladatuk, hogy kitakarítsák a gázkamrákat, a holttesteket elégessék. Négyhavonta ugyanúgy megsemmisítették őket, mint az általuk gázkamrába kísért rabokat. Arról nem is beszélve, hogy sokszor saját hozzátartozóikat terelték be az öltözőbe. A film is egy hasonló szituációt dolgoz fel.
– Tetszett a forgatás?
– Nagy élmény volt. Hat nap jutott belőle, mert a jeleneteimet ennyi idő alatt vettük fel. A tábort Budafokon, egy volt orosz katonai létesítményben építették fel, és az auschwitzi emlékeim alapján élethűre is sikerült.
– Mikor láttad először egészében a filmet?
– Cannes-ban, a díszbemutatón. Fantasztikus érzés volt végigmenni azon a vörös szőnyegen, amelyen a színészhírességek vonulnak. A film a kétezer-háromszáz fő befogadására alkalmas Lumiere-moziban különleges élmény volt. A közönség pisszenés nélkül nézte végig, pedig egy ilyen filmfesztiválon nagy a nyüzsgés. A filmet követő hatperces vastaps pedig elmondhatatlan élmény volt.
– Akkor elképzelhető, hogy a jövőben is látunk a filmvásznon?
– Ha valaki felkérne egy szerepre, akkor neki is mindent be kellene vetnie, hogy meggyőzzön, mert továbbra sem a színészet áll nálam az első helyen. Ugyanakkor Nemes Jeles Lászlónak első szóra igent mondanék, ő ugyanis nagyon meggyőzött a forgatás alatt.
Comments are closed.
