A koronavírus-járvány józanságra inti a rendezvényszervezőket is. Ez lehetett a fő oka annak, hogy az idei augusztus 20-i ünnepség helyszínét úgy választották ki, hogy legyen szabad téren, ne zsúfolódjon a tömeg, hanem legyen alkalmas a biztonságos együttlétre. S közben ne tűnjön kényszeredettnek, fáradtnak egyáltalán.
Akik ott voltak az evangélikus templom kertjében, egybehangzóan úgy nyilatkoztak, jól érezték magukat, ez egy tökéletes és elegáns ünnepi helyszínnek bizonyult. Jó volt újra találkozni azokkal, akiket már régen láttunk – ez volt azonban a legérdekesebb felfedezés. Többen persze arra is rácsodálkoztak, jé, milyen érdekes újra személyesen találkozni azzal, akivel az elmúlt hónapokban csak online vagy csak telefonon sikerült „összefutni”.
Jó ötlet volt a Szilas táncosait és a Hubay Ifjúsági Zenekart felléptetni. Mindkét közösség dugig van tehetséges fiatalokkal, egyszerűen jó róluk megtudni, hogy hol jártak, mit tanultak, mivel foglalkoztak az elmúlt hónapokban. Marosy Gerda és Józsa Tamás (a Szilasnál), illetve Kőrösi Róbert a Hubaysokkal a járvány idején sem tétlenkedett. Ezt a bemutatott produkciókból lehetett a legjobban leszűrni. Mindkét művészeti közösség fegyelmezetten végzi a dolgát, igazán büszkék lehetünk rájuk. A Szilas és a Hubay is a kerület védjegye, amit csinálnak, üdítően friss. Egyszerűen jó kedve lesz tőlük az embernek.
Cserdiné Németh Angéla frappáns beszédet tartott. A polgármester kitért azokra a politikai konfliktusokra is, amelyek jelenleg megosztják az országot. A központosításra, egyenirányításra váltó országos hatalom és a helyi közösségek biztonságát, életminőségét előtérbe helyező önkormányzati felelősségi szint számos ponton ütközik. A nyomasztó elvonások, amelyeket a kormány a járványra való hivatkozással bevezet, későbbi igen súlyos konfliktusokhoz vezethetnek. Szólni kell róluk akkor is, amikor pedig számos felemelő mozzanat (közte a Szent Istváni örökség és az új kenyér) a téma augusztus 20-án.
Az új kenyeret ökumenikus áldás keretében az egyházak képviselői köszöntötték, s azt végül a polgármester társaságában Hajdu László országgyűlési képviselő vágta fel. Szép, barna és gömbölyű volt a kenyér. Abban bízunk, hogy senkinek nem lesz hiánya belőle az év hátralévő részében, noha a polgármester is figyelmeztetett rá, a nyomor felütheti a fejét a legváratlanabb helyeken is. A közösség feladata, hogy észrevegye, ha valaki bajba kerül, és a segítség formáját is együtt kell – pártállásra való tekintet nélkül – kitalálnunk.
Az új kenyeret a népviseletbe öltözött táncos tanítványok kínálták körbe, jókedvűen falatoztunk. A kert Fóti út felé eső részén a színpadon a táncosok ténykedtek, Pál Bence bandája húzta a talpalávalót. A kenyérszentelés után a templomkert hátsó részében mutatta be programját a Hubay Ifizenekar. Latin egyveleget játszottak. Felfigyeltünk egy 1978-ban született dal, a Copacabana szakszerű tolmácsolására. És az szűrtük le, mennyivel szórakoztatóbb így ünnepelni.
Eljöttek a képviselők és a polgármesteri hivatal dolgozói is. Szépen, csendben zajlott a könnyed ünnepség, gyönyörű volt az idő, a hőség a korai kezdésnek köszönhetően még éppen elviselhető volt. Még erre is sikerült odafigyelni. Amikor az ünnepi program véget ért, sokáig trécseltünk, majd a járványhoz illő alázattal sorban hazamasíroztunk. Ezúttal elmaradt a máskor megszokott Fő téri mulatozás. Majd jövőre talán jobban el tudjuk magunkat engedni Szent István király ünnepén. Miközben egyáltalán nem ez benne a legfontosabb. (PP, Rab László, 2020. augusztus 22.)
Leave A Comment
You must be logged in to post a comment.