Andreáék kenyere

Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony, belekever három mérce lisztbe, míg végül az egész megkel. (Máté, 13.)

Ott tartottunk, hogy Leonardo da Vinci 1498-ban készült Utolsó vacsora című milánói freskóján miért van kovászos kenyér, amikor pedig Jézus idejében nyilvánvalóan nem volt ilyen. (Ide kattintva érhető el húsvéti írásunk.) Vagy ha volt, akkor az általában negatív színben tűnt föl – „Őrizkedjetek a farizeusok kovászától, ami képmutatás!” -, ezen kívül az utolsó vacsorára (amelyen Júdás előtt kiömlött a só!) a kovásztalan kenyér ünnepe előtt került sor.

Mielőtt további rejtélyek megfejtésébe belemennénk, megmutatjuk, hogy sütötte a kenyeret Jézus után kétezer évvel Karczub Andrea Újpalotán. A Jézusnál alig idősebb ifjú hölgy – az M15 tavalyi kampányának sajtófőnöke – már többször felhívta magára a figyelmet sütési jártasságával, ezért kértük arra, hogy ezúttal demonstrálja számunkra, vajon igaz-e, hogy a fiatalok egy cseppet sem maradnak le a hagyományok ápolásában, és azt se mondhatjuk el, hogy nincs kedvük elődeik hasznos tevékenységeit átörökíteni. A demonstráció fényesen sikerült. Andrea a karanténban mutatta meg – pedagógiailag sem elhanyagolható formában – , hogyan süti két gyermekével családjának a mindennapi betevőt. Íme.

És akkor Da Vinci már megint. Kanadai kutatók állapították meg, hogy mi volt a menü a festő Utolsó vacsoráján, s így jutottak arra, hogy ott valami nem stimmel a kelesztett kenyérrel. Mert Jézus idejében ez még nem volt jó dolog („Nem tudjátok-e, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megposhasztja?”) Amúgy pedig a bor (‘oinosz’) sem lehetett mai vagy 15. századi értelemben vett (kiforrott, erjesztett) bor, inkább talán erjedés előtti ital lehetett (könyörgök: must!!!), a Tescóban ma leginkább szűrt szőlőléként forgalmazzák.

Jézus tehát a történelmi utolsó vacsorán kovásztalan kenyeret evett, ám mindezzel a festő 1500 év múlva semmit sem törődött, mert kevésbé izgatta a vallásos hitelesség (mondjuk Júdás kezében pénzeszacskó van), ezért merészelt az asztalra „tenni” szentségtörő módon kovászos kenyeret. Ám a helyzet fokozódik, ha jobban a dolgok mélyére tekintünk.

A kovász a kenyérben a belső és a külső világ közötti összefüggéseket képezi le. A kovász belülről halad kifelé, úgy születnek azok a jótékony baktériumok, amelyek hatása szervesebb, mint a modern világ élesztőjéé. A kovász évezredes találmány, egyben a szeretet metaforája. Azt a forradalmi változást jelképezi (sóból, vízből és lisztből lesz az élet), amelyet Jézus is szorgalmazott. Kenyeret kovászolni ezen kívül olyan szívbéli ügy, amihez szintén belülről kifelé ható szeretetre van szükség: nem lehet állami törvényekkel parancsba adni. Tudjuk az életből, hogy a jó választásokhoz a szereteten át vezet az út. Amikor csak külső törvényekre hagyatkozunk, az a törvény előli meneküléshez vagy a színlelt behódoláshoz (!!!) vezet.

„Mondjátok meg annak a rókának!”

Történetileg igazolt tény, hogy Jézus óvatosságra intette a tanítványokat a szadduceusok kovászától. A szadduceusok a zsidó főtanácsban foglaltak helyet, közülük került ki a főpap (a konkrét esetben Kajafás). A főtanács tagjai nem hittek a feltámadásban (azaz a Messiásban), Mózes öt könyvét fogadták el, és a mindenkori fennálló politikai hatalommal keresték a szövetséget saját hatalmuk megszilárdítása érdekében. Jézus korában a római államhatalommal tartottak fenn szoros és kölcsönös politikai és pénzügyi érdekszövetséget. Ez a politikai hatalommal való összefonódás volt a szadduceusok kovásza, amelytől Jézus féltette a tanítványait! Jézus soha nem akart a politikai és a világi hatalommal összefonódni azért, hogy eredményeket érjen el. Heródes kovászát különösen veszélyesnek tartotta. A király a hatalom megszerzése és megtartása érdekében minden politikai cselszövésre és véres leszámolásra képes volt (simán felszolgálta például tálcán Keresztelő János fejét a szerelem bűvöletében Saloménak, jártam azon a hegyen, s lenéztem abba a veremszerű ketrecbe, melyben a feltételezések szerint Jánost kínozták a kivégzése előtt – R.L.). Heródes fertelmesen korrupt és erkölcstelen uralkodása alatt mindent megtett azért, hogy alattvalói kedvében járjon, hatalmasan nagy állami „projektekbe” fogott, a jeruzsálemi templomot például újjáépíttette és kibővíttette. Jézus nem kereste sem Heródes, sem Pilátus, sem a császár kegyeit (csak annyit mondott, adjátok meg, ami a császáré, azaz fizessetek rendesen adót). De Heródesnek azt üzente: „Mondjátok meg annak a rókának…”. Miközben sem vele, sem Pilátussal nem akart kiegyezni a saját perében saját maga vagy a tanítványai érdekében soha. Pedig a Da Vinci-festményen szereplő tizenkét apostol nagyon szeretett volna politikai messiást látni benne. Akinek segítségével lerázhatták volna a fejük fölül a római igát.

Jézus válasza erre volt az, hogy mindezt belülről jövő szeretettel lehet csak elérni. A kovász tehát ebben a felfogásban a szeretet metaforája: a templomokban Isten igéjének szokás nevezni. Ennek kell átjárnia a világot, hogy megértsék az emberek a krisztusi tan lényegét. Profán átfordításban: ne akarjunk romlott kovásszal kenyeret sütni, mert az ilyenből egy porszemnyi is elég ahhoz, hogy megrohassza életünket, közösségeinket és gondolkodásunkat. (A példákat a szentiras.com-ról kölcsönöztük, az idézett szövegek mögött eléggé nagy az áthallás, nem mi tehetünk róla, hanem a Biblia.)

Andreának, Marcinak és Buginak tartozunk azért köszönettel, hogy mindez a kovászról (az öregtésztáról) és a kenyérről eszünkbe juthatott. A kenyérsütés pillanatai Facebook-oldalunkon is megtekinthetők.

*
Friss koronahír röviden a hétvégéről

Pozitív lett a tesztje egy gondozónak az Erdőkerületi úti gondozóházban. Április 9-én dolgozott utoljára, az otthonban Cserdiné Németh Angéla polgármester és a járványügy megtette a szükséges lépéseket. Voltaképpen ez a második eset, melyről tudunk, az első a koronavírusos kisfiú volt március végén, az óvodás gyerek meggyógyult, jól van.

Mindenkinek kitartást és jó egészséget kívánunk a további hetekben. Normális időkben már javában folyna a majálisra és például a Pestújhelyi Napokra való felkészülés. Most egy kicsit még várnunk kell arra, hogy a bogrács körül újra összeverődjünk. (PP, Rab László, 2020. április 21.)