A jogtudós szerint a szuverenitástörvénnyel összeér a propaganda és a titkosszolgálat
Megszületett a totális orbáni (azaz állami) megfélemlítés újabb eszköze, a szuverenitástörvény, amellyel a hatalom az alávetettek által fenyegetettnek vélt tekintélyuralmat védelmezné a szabadságszerető polgárok és szervezetei ellen.
A zsarnokságvédelmi célokat szolgáló törvény „feltérképezi és vizsgálja azon szervezeteket, amelyek külföldről származó támogatás felhasználásával megvalósuló tevékenysége befolyást gyakorolhat a választások kimenetelére”. És persze szintén „feltérképezi” azon szervezeteket, amelyek „külföldről származó támogatás felhasználásával a választói akarat befolyásolására irányuló tevékenységet folytatnak, vagy ilyen tevékenységet támogatnak”.
A december 12-én elfogadott törvény megszavazása után Orbán Viktor Lánczi Tamást kérte fel a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetőjének. Lánczi, aki a NER afféle pitbulljának számít, korábban a Századvéget és a Schmidt Mária-féle XXI. Század Intézetet is igazgatta, illetve főszerkesztője volt a „Soros-birodalomra” vadászó Figyelő című lapnak. Lánczi a megbízást hat évre kapta, mentelmi jog illeti meg, amit csak kétharmados parlamenti többséggel lehet felfüggeszteni. A megbízáshoz 5 milliós havi fizetés jár.
A törvényt a magyar ellenzéki politikai mező személyiségei mellett az USA kormánya is kritizálta, a törvény ellen több független orgánum közös közleményben állt ki. Orbán Viktor ennek kapcsán arról beszélt: önfeljelentésnek veszi, ha a szuverenitásvédelmi törvényt kritizálják, mivel azt csak az támadja, aki külföldről kap pénzt.
Majtényi László jogtudós – korábbi ombudsman – szerint a nyakatekert fogalmazású törvény abszolút értelemben fenyegeti a sajtót, noha „a közismerten szavahihető” Gulyás Gergely államtitkár azt nyilatkozta, hogy az újságok életére nem vonatkozik. – El kell olvasni a technikai értelemben is rossz törvényt – mondta Majtényi –, mely tartalmi vonatkozásait tekintve ellentétes az alkotmányos jogelvekkel. Külföldi támogatást elnyerő jogi személyről lehet benne olvasni, de a választási törvényt módosító passzusban már az is szerepel, hogy a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetre is kiterjed a törvény hatálya.
A jogász szerint olyan megfogalmazással is lehet a találkozni, hogy a szuverenitásvédő hatóság „vizsgálhat minden olyan szervezetet, amelyik külföldről kap támogatást, és a választói magatartást e támogatás birtokában befolyásolhatja”. Minden közéleti tárgyú tevékenység, egy újság, akár egy civil szervezet munkája is lehet ilyen – jegyezte meg Majtényi. – Egy politikával nem foglalkozó kerületi környezetvédelmi szervezet, vagy a szegényeknek ruhát és élelmet gyűjtő szervezet is beleérthető abba, hogy a munkájuk valamilyen módon a választói magatartást befolyásolhatja. Az újságokba nem azzal a céllal ír valaki esszét, hogy kampányoljon, a cikk elolvasása viszont kétségkívül befolyásolhatja a választói magatartást. Ha valaki arról ír, hogy a homoszexuálisokat ugyanolyan méltóság illeti meg, mint a heterókat, ez is nyílt befolyásolásnak számít. Egészen extrém példával élve: ha a kerületi városszépítő egyesület külföldről kap támogatást, arra is rá lehet sütni, hogy nagyon durván befolyásolni lehet vele a választókat – vélte Majtényi. – Tegyük föl, hogy a polgárok Pikó András, Baranyi Krisztina, Tóth József vagy Cserdiné Németh Angéla kerületében szépítik a közterületet. Erre nyugodtan lehet azt mondani, hogy ha rendben van a kutyafuttató és a játszótér, az előnyt jelent az önkormányzati választáson. Miután nincs definiálva pontosan, az történik, hogy ha jól mennek a dolgok, már az is lehet a választói magatartás befolyásolása.
A jogász szerint a törvényt a gyakorlatban nagyon nehéz lesz következetesen alkalmazni, arra viszont tökéletesen alkalmas lesz, hogy megfélemlítsék vele a közélettel foglalkozó szervezeteket, és persze a nem kormányhű sajtót is. A hatóság büntetést nem tud ugyan kiszabni, de büntetőfeljelentést tehet és szabálysértési eljárásokat kezdeményezhet. Ennek következménye lehet a szervezet felszámolása, amit a Számvevőszék kezdeményez.
Majtényi László szerint még a „normális” zsarnokságban sem érhet egybe a titkosszolgálat és a propaganda. A mi új törvényünk kifejezetten összekapcsolja e két ágazatot (jelenleg mindkettő Rogán Antal kezében van). Ha például a TiZEN5 újság kap 150 forint támogatást egy külföldi olvasótól, a törvény hatálya alá kerül, az újságírók számítógépeit elszedhetik, minden adatát letölthetik, és nem számít, hogy valaki otthon vagy a saját gépén dolgozik-e a lapnak. A hatóság hozzáférhet a személyes információkhoz, és a törvény alapján ezeket az információkat megoszthatja a titkosszolgálattal. A hatóság tehát a titkosszolgálat nyúlványa lesz.
Az egykori ombudsman szerint az a nyilvánvaló állami cél, hogy a Rogánék kezébe került két fontos állami szférát, a titkosszolgálatot és a propagandát összekapcsolhassák. A törvény alapján, mivel minden közéleti megnyilvánulás befolyásolhatja a választói akaratot, a Szuverenitásvédelmi Hatóság minden közéleti, illetve sajtótevékenységet (legyen az hagyományos vagy közösségi) folytató szervezetet, klubot, civil szerveződést megbélyegezhet. További célja, hogy törvényi felhatalmazás alapján más állami hatóságok adott esetben a jogsértőket szabálysértési, esetleg büntetőeljárás alá vonhatják, a jogi személyeket akár meg is szüntethetik. Örkény István nyomán ezt úgy foglalhatjuk össze – tette hozzá Majtényi –, hogy a Szuverenitásvédelmi Hatóság működése nyomán akik eddig nem féltek, végre kezdjenek el félni. Akik pedig már eddig is féltek, ezentúl jobban féljenek.
A törvény abszurditására jellemző, hogy Magyarországon a külföldi támogatások egy részét a szabadon működő német pártalapítványok adják. A Friedrich Ebert, a Konrad Adenauer és a Heinrich Böll alapítványok alapítójuk értékeit közvetítve a szociáldemokrata, a keresztény-konzervatív, illetve a környezetvédő politikai értékek, valamint a Német Szövetségi Köztársaság politikai kultúrája egészének nyílt terjesztésével befolyást gyakorolhatnak mindenütt, így nálunk is az állampolgári, választói magatartásra. A Szuverenitás törvény ezek magyarországi működését kifejezetten helyteleníti és korlátozandónak tartja.
A tájékozatlanok mondhatják, hogy a törvény, bármennyire rémes, csak a külföldi adományok esetében alkalmazható. Az a helyzet – mondta erre Majtényi –, hogy eléggé botrányos a törvényben a külföldi támogatás meghatározatlansága. A törvényíró rossz diákként azt hajtogatja, hogy „külföldről származó támogatás felhasználásával megvalósuló tevékenység”, illetve ott van a másik homály, miszerint „külföldi támogatás: más államtól, külföldi természetes vagy jogi személytől, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezettől származó vagyoni hozzájárulás.”. Ennek alapján még azt sem tudjuk bizonyossággal eldönteni, hogy például a magyar újság, civil szervezet stb. – ideértve persze a CÖF-öt, a Pesti Srácokat és a Megafont is – csak az erdélyi nem magyar állampolgártól kapott húsz lej adomány következtében kerül a törvény hatálya alá, vagy akkor is, ha az erdélyi adományozó éppen rendelkezik magyar állampolgársággal.
Az Orbán-rendszerben a gyűlöletet terjesztő heccsajtóban, az állami rádiókban és televíziókban, a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány sok száz közlönyében, a közösségi oldalakon, de még a NER néhány konszolidáltabb hangú sajtótermékében és az utcai óriásplakátokon is központosítottan, sokmilliárdos költséggel az év 365 napján szakadatlan üzemmódban egymásba érő politikai kampányhadjáratok követik egymást. Naná, hogy ezzel nincs problémája a kormánynak – foglalta össze Majtényi. – Ehhez képest a Szuverenitásvédelmi Hatóság feladata, hogy feltárja „a demokratikus vita, valamint az állami és társadalmi döntéshozatali folyamatok befolyásolására irányuló tevékenységeket, ideértve az állam közhatalmi feladatait gyakorló személyek tekintetében e személyek döntéshozatali eljárását befolyásoló tevékenységet”. A hivatal az állami propaganda eszköze lesz, az általa lefolytatott eseti vizsgálatok eredményét közzéteszi honlapján, ezzel pedig munícióval látja el propagandamédiumait. Mindeközben – olvashatjuk a törvényben – „nyilvánosságra hozott jelentésével szemben jogorvoslatnak nincs helye”. Itt járunk, ide jutottunk. Ez a jogállam csimborasszója.
Comments are closed.
