Lassan kezdődik a fűtési szezon, az emberek pedig kétségbeesetten számolnak, vajon mennyi lesz a rezsi. Vannak, akik már most félnek, hogy hogyan tudják majd kifizetni a megemelkedett költségeket.
„Pokrócba csavarva ülünk otthon esténként, a gázkazán csapja el van zárva, az elektromos érzékelő nyár óta kihúzva. Van egy hősugárzónk, azt kapcsoljuk be, amikor tizennyolc fok alá megy a hőmérséklet a hallban. Nyugodtan ki merem mondani, mert úgyse írja le a nevemet, hogy be vagyunk tojva. Szeptember közepén ilyen hideg van. Rossz belegondolni, mi lesz télen. Csak a gáztűzhely fogyaszt gázt. A sütő villannyal megy, most majdnem minden este sütünk valamit. Kalácsot, kenyeret, kiflit. Ez azért jó, mert a konyhából egy kis meleg átáramlik a közös térbe. Nagy nyitott házat csináltunk a mama halála után, a gyerekek miatt bővítgettünk, hogy legyen külön szobájuk. A szigetelést tavaly csináltattuk meg, azzal tehát elvileg nem lenne gondunk. De a gyerekek és az unokáim lakrészében is fűteni kell valamivel, a cirkó, mint mondtam, nem jöhet szóba, csak vész esetén közelítünk a termosztáthoz. Vennünk kell valami hőpanelt, vagy mi a rossebet, a villany csak kétszer annyiba kerül, a gáz hétszeres áron jönne. Na most majd negyven éve tanítok, sosem gondoltam volna, hogy ilyen helyzetbe kerülünk. Az osztályfőnöki órákon gyakran beszélgettünk a gyerekekkel a környezetvédelem fontosságáról és az energiapocsékolásról. De egészen más elméletben beszélni valamiről, és megint más, mikor az ember azt érzi, hogy nem szabad bekapcsolni a gázt, mert arra rámegyünk. Nem panaszképpen mondom, de a hűvös szeptemberben rögtön mély depresszióba süllyedtünk. Érzi az egész család, hogy kemény dolgok következnek. Nem szeretnénk elveszíteni mindazt, a koszos kis házunkat is beleértve, amink van. A nevemet azért nem írhatja le, mert nem szeretném, hogy a szomszédaim megtudják, hogy félünk. Írja azt, hogy elkezdtünk dideregni. El kellett volna költöznünk egy mediterrán országba, de most már késő.”
Egy nyugdíj előtt álló tanár monológjából idéztem, az első szeptemberi számlák megérkezése előtt arról tudakolóztam, milyen egyéni, családi stratégiákat lehet felépíteni az energiaválság beköszöntekor. Szemérmes elzárkózásokat tapasztaltam. A máskor nyitott, a politikai véleményüket is bátran hangoztató alanyaim hirtelen összerezzentek, amikor azt kérdeztem, mivel fűtenek. Mint kiderült, ez olyan veszélyes terület, ahová a riporter már nem merészkedhet. Illetve merészkedhet, de több helyütt is ugyanazt a szégyenérzetet tapasztalja. A rákospalotai öregfalu nyugdíjasa is rezignáltan fogalmazott: egy egész élet munkája nem volt elég ahhoz, hogy akár csak egy télre való fűtést is meg lehessen problémamentesen oldani.
„Most mit tegyünk?” – tette fel önmagának a kérdést házigazdám, aki rétessel és kávéval kínált. „A szomszédok már elkezdtek a fás kályhákkal fűteni, esténként fullasztó, műanyagbűzzel vegyes szmog ül a környékre, érzem, hogy a fa és a papír mellé csak odakerülnek a bevásárlóközponti zacskók is. Aki meg van szorulva, el fog tüzelni mindent, ne legyenek illúzióink. Képzelem, mi lesz azokon a vidékeken, amelyeken nagy a szegénység. Először kivágják a kiserdőt, aztán behordják a házba a szemetet. Van egy kukás rokonunk, ő mesélte, hogy egyes környékekben már most sincs annyi szemét, mint azelőtt. Ami éghető és elégethető, nem dobálják ki. Jó lesz a nehezebb napokra.”
A lakótelepen nem lehet fával tüzelni, de a távfűtéssel egyelőre nincs gond. De ennek az az oka, hogy még nincs távfűtés. Nem tudni, hogy mi lesz a téli hónapok alatt. A családiházas övezetek Pestújhelyen vagy Rákospalotán jobban ki lesznek téve az energiakihívásnak, mint az újpalotaiak. Megkérdeztem különben Hajdu Lászlót, az egykori polgármestert, aki több mint harminc évig politizált a kerületiek érdekében, hogy mit lehet tenni. Ő is a saját példáját mesélte. Hívott egy vállalkozót, aki hőszivattyúkat telepít. De most eleve két-három héttel később tudott csak kimenni a helyszínre, mint máskor, mert sok lett a munkája. Már a kiszállás is pénzbe került, nem beszélve a tervezésről. Aztán pedig érkezett egy olyan ajánlat, amelyet még az se tud megfizetni, aki rendesen keresett hosszú időn át. „Kaptam egy olyan tételsort – mondta Hajdu László –,amitől hanyattvágtam magam, aztán pedig azt, hogy a tervek január-februárra készülnének el, jövő márciusban talán hozzá is tudnának látni a munkához. Na, ennyit a fűtés korszerűsítéséről. Valami mást kell kitalálni!”
„Érdeklődtem egy mostani, aktív politikusnál, Tóth Veronika alpolgármesternél, tőle is azt kérdeztem, mit lehet most tenni, hogy ne menjünk rá a fűtésszámlákra. Ő is családi házban él, és időben kapcsolt, mert még a szörnyű áremelések előtt napelemet szereltettek fel. Működtetni ugyan még nem lehet, mert ahhoz ki kell vonulnia az elektromos szolgáltatónak és fel kell szerelnie olyan órát, amellyel mérik a visszafolyó energiát.”
A családi stratégiákat egybegyűjtő riportkörút során többeknél megvizsgáltuk az új áramszámlát. „Egy szót se értek a kísérő levélből, melynek az a hangzatos címe, hogy számlarészletező” – mondta a tanár. „Az összeg, mely a július 2-a és augusztus 1-je közötti időszakra vonatkozik, szerény mértékben emelkedett, de hogy pontosan mi mit jelent rajta, képtelen vagyok megfejteni. De abból indulok ki, hogy nem elég a diplomám arra, hogy megértsem. Az augusztus 1-jén (egyetlen napon) elhasznált villanyunk 1 kilowattóra volt, de ennek piaci ára már nem 5,11 forint, mint azelőtt, hanem 31 forint 80 fillér (hogy miért számolnak filléreket, rejtély). A jelzés mellette az, hogy ‘ESZ Lakossági A1’. Azaz lakossági piaci ár.”
Megnéztük a számlát tüzetesen. Mi lehet az „Elosztói forgalmi díj”, melyből van „A1” jelzésű, meg „B Alap” is? Szerepel még a számlán „átviteli díj”, no és a fizetési felszólítás díja is. A 161 forint késedelmi kamat csak hab a tortán.
A tanár úr, aki nagyon szeretne már nyugdíjba vonulni, nem értette a „Rendszerhasználati díjak összesen” című blokkot sem. Meg a kerekítést, melyet mínusz 2 forinttal jelöltek. Megfejthetetlen.
Ami viszont biztos. Az átlagfogyasztásig mindenki a rezsicsökkentett, a felett azonban már piaci árat kell fizetni. A gáz több, mint tízszerese lesz az átlagfogyasztás felett. Egyelőre senki sem tudja, hogy a spórolási trükkük hogyan működnek, az a következő hónapokban derül ki. Addig – sokaknál – marad a rettegés.
A cikk eredetileg a TZN5 szeptember 28-án megjelent számában jelent meg.
KÉP: ri / Pixabay
Comments are closed.
