Hogy mit jelent Budapest? Sokfélét: a turistának néhány napot, amelyben valószínűleg a főváros legszebb arcát, kiemelt helyeit keresi meg. Egy kávét a New Yorkban, a napsütötte Dunapartot. Az itt élőknek szépséget és a nehezeket egyaránt. Szidjuk és szeretjük. Mostanában pedig próbáljuk megismerni, amit a Budapest egyesítésének százötvenedik évfordulóját ünneplő projekttel meg is tehetünk.
A régmúlt Budapestjét, utcáit, házait, akár a benne lakók „történeteit” tölti meg újra élettel, teszi láthatóvá, plasztikussá a Budapest Időgép projekt, mely a Hungaricanára, egy nagy közös adatbázisra épül. Ötletadója a 2012-ben EU-s támogatásból útjára indított, ám végül megfeneklett Velencei Időgép nemzetközi projekt volt, „ahol a rendszer elméleti alapjait fektették le – ez a projekt alapozta meg hogy mit értünk Időgép alatt.
„Az ötlet azon alapul, hogy milyen jó lenne bebarangolni az egykori várost, telkenként megnézni az egyes épületeket, s akár azt is megtudni levéltári adatok segítségével, hogy kik laktak ott”
− beszél a kezdetekről Kenyeres István, a projekt egyik megálmodója.. „A Levéltár már évtizedek óta végez hasonló munkákat, régóta digitalizálunk terveket, térképeket, amelyeket georeferálunk, azaz GPS-alapú térképeket készítünk.” Ebben elmondása szerint szorosan együttműködtek az Arcanummal, aminek a legláthatóbb eredménye a kataszteri térképek feldolgozása lett.
Ezzel párhuzamosan dolgozta fel a Levéltár a tízezres nagyságrendű, saját utcaszintű térképanyagát.
„Már a hetvenes években történtek olyan fontos telekadat-feldolgozások, amelyeket felhasználtunk, digitalizáltunk, mint ahogy a térképgyűjteményünk nagy részét, tervanyagokat és telekkönyvi iratokat, fotókat is. Így a belvárosi ingatlanok többségéhez hozzá tudjuk rendelni ezeket az adatokat, digitalizált iratokat”
– összegzi Kenyeres István. „A kutatás szempontjából felbecsülhetetlen érték a hatalmas, digitalizált, egybegyűjtött anyag”.
Úgy tűnik, a múlt kutatása, a privát családtörténetek megismerése reneszánszát éli. Talán most jött el az idő és a lehetőség arra, hogy összegyűjtsük kollektív és magánemlékezetünk darabkáit. Számos ilyen projekt van ma: a városi séták, a Fortepan digitalizált fotógyűjteménye, a 100 éves házak mozgalom, a Csillagos házak projekt. Fontos lett a múltunk. Ebben erősít meg a levéltár főigazgatója is: „Jó tíz éve érzékeljük, hogy már nem csak a professzionális kutatók jönnek, folyamatosan nő a száma az ’amatőr kutatóknak’, egy részük a családfáját akarja pontosítani, de ugyanilyen fontos lett a lokális, a szűkebb lakóhely megismerésének vágya is.” Vannak, akik a lakásvétel előtt feltérképezik a helyszínt, a házat, azt a lakást, amit szeretnének megvásárolni. „Ha szerencséjük van, nagyon sok dokumentumot találhatnak az adott épületről a Budapest Időgépen is, és arról is, hogy kik lakták a házat korábban. „Sőt, néhány év múlva már az is lehetővé válhat, hogy követni tudjuk a lakcímjegyzékekből, hogy ki hova költözött.” – teszi hozzá.
A kutatás sokrétűsége számos partnerséget hozott magával, a Levéltár az Időgépet Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárral közösen fejleszti, és együttműködik a Fortepannal vagy a Kortárs Építészeti Központtal (KÉK) is, „hasznosulnak ezek az anyagok, s inspirációt adnak más intézményeknek is. Éppen most keresett meg bennünket a 18. kerületi Helytörténeti Gyűjtemény, s felajánlott az Időgép számára adatokat. Nagyon számítunk ezekre a helyi kezdeményezésekre, s a civil megkeresésekre” – teszi hozzá.
„Ez az egyetlen normálisan működő időgép Európában. Mert a legnagyobb kihívás mindig az adatok előállítása. Mi most már többszáz-ezres adatbázissal bírunk, s módszertanilag is rengeteget fejlesztettünk”
– büszkélkedik. Ma már az 1837-es reformkori Pest-Budán is barangolhatunk, elolvashatjuk az akkori német utcaneveket, követhetjük a város építészeti változásait, a városszerkezet átalakulását. „3D-ben nézhetünk meg kiemelt, fontos épületeket, láthatjuk, ahogy a Parlamentet építik, ahogy sorban épülnek a hidjaink, ahogy kialakulnak a körutak.
Így aztán számos felhasználási lehetősége van a Budapest Időgépnek, akár csak szörfözhet az ember otthon a laptopján, de kiváló történelmi háttér a tanításban, színesíti az irodalmi kutatásokat, a városi séta szervezők is jól használhatják. „
Kifejezett cél volt, hogy az Időgépet az oktatásba is bevigyük, s ma már van több levéltár-pedagógiai programunk is, ahol a legnagyobb sikert mindig a digitális megoldások jelentik.”
Úgy tűnik, lezárhatatlan a kutatás, mert minden egyes új információ következő újakat generál. Mi az Időgép fejlesztésének a jövője? – kérdezem. „Ez valójában egy never-ending projekt” – erősít meg. „Sokak kívánságára az 1945 utáni időszakra is szeretnénk fókuszálni, a szocialista Budapestet, az elmúlt harminc-negyven évet feldolgozni, illetve korábbi korszakok tekintetében a meglévő adatok mélységét növelni. Hogy végig lehessen követni, hogy hogy alakul át a kávéház-világ, az ipari létesítmények vagy például a szállodák. És ami új, a 3D-épület rekonstrukciók, amelyet építészhallgatók készítenek. Van olyan egyetem, ahol ez már felvehető tantárgy” – mondja Kenyeres.
De vigyázat, aki egyszer rákattan, nehezen tud lejönni róla!
SZÖVEG: Marton Éva
Comments are closed.
