A próféta kertje (Mézeskalács tér)

Demkó Zsolt néhány segítő társával rendbe tette a Mézeskalács teret. Nem hőstettnek szánta, épp csak feltűnt neki, hogy koszos, szemetes a környék. Előzőleg Deschelák Károllyal konzultált, az önkormányzati képviselő, noha nem a saját körzetéről volt szó, nyitottnak mutatkozott, s biztatta, legyen afféle területi gondnok, mutassa meg, hogy képzeli a közterületi rendet.

— Vidéki gyerek vagyok, megszoktam, hogy az emberek a saját házuk táját rendben tartják – mondta a 40 éves Demkó Zsolt, aki a debreceni agráregyetem környezetvédelmi mérnökeként kezdett évekkel ezelőtt hányódni az országban, munkát keresett, dolgozott erre-arra, de aztán mindig az derült ki, hogy túl sok benne az ambíció. Azzal pedig ebben az országban eléggé nehéz előrejutni. – A legtöbb baj akkor van, amikor a hivatalok és a szervezetek ráébrednek arra, hogy komolyan gondolom, amit kitalálok. A Mézeskalács téren például úgy lettem afféle kivitelezési gondnok, hogy tesztmunkát ígértem. Akkor történt, amikor olyan elgondolások voltak a kerületben, hogy lesznek nagy, kétszáz hektáros területek, amelyeken a közterületi ügyeket afféle helyi felügyelők irányítják. Ebben ugyan nem szerettem volna részt vállalni, de abban igen, hogy egy-egy konkrét részt – a Mézest és mondjuk a Törökszegfű teret – helyrepofozzuk.

A Mézessel kezdődött tehát az egész. Demkó úr néhány önkéntessel állt neki a tér kigazolásához. Az elhanyagolt ágyásokat kitakarították, a térdig érő gazt kitépkedték, a sövényeket megigazították, a fák autókra lógó ágait levagdalták, a járdák fölötti területeket is szabaddá tették. Füvet kellett nyírni, a Spar parkoló körül pedig a hajléktalanokat rá kellett venni arra, hogy ne dobáljanak szét annyi szemetet. A lakóközösség kíváncsian várta, mi sül ki az önkéntesek rendcsinálási akciójából, voltak, akik elfelejtették azt az ígéretet, hogy „lejönnek segíteni”. Mások viszont bekapcsolódtak a munkába. Tetszett a környékbelieknek, hogy a Mézes megújul. A 7-es választókörzet képviselője, Király Csaba és Tóth Imre alpolgármester is jelezte, más területeket is rá lehetne bízni a nyakas környezetvédőre. Mindösszesen jó ötletnek bizonyult, hogy a civilek be tudnak kapcsolódni a környék tisztán tartásába.

Aztán később mégis elhalt valahogy a dolog, nem lett belőle népmozgalom. A Répszolg nem vette túlságosan jó néven, hogy valaki „kívülről” kezdi gondozni a terepet, és ezt abból lehetett észre venni, hogy Demkóék munkálkodása nyomán hirtelen nagyobb lett az önkormányzati vállalat érdeklődése is a Mézes iránt. Demkó Zsolt ezt azzal magyarázta, bizonyára megijedtek, hogy kiesik a kezükből a varázspálca. De az a helyzet, tette hozzá, hogy a jó kezű és kreatív kétkezi munkásnak nincs félni valója, nem fogják elveszíteni a munkájukat és a terület fölötti rendelkezést azért, mert néhány civil a fejébe vette, hogy széppé teszi a lakóhelyét.

– Az én mániám az – fogalmazta meg Demkó Zsolt –, hogy a megfelelő emberekkel lehet csak elvégeztetni a környezettudatos munkákat. Én azt a környezetvédelmet szeretem, amiben hisznek is az emberek. Irgalmatlan pénzek mennek el fölöslegesen a nagy tervekre, ezt szóvá szoktam tenni. Elhordják például az avart és a falevelet, amikor pompás komposztot lehetne belőle készíteni a helyszínen. Itt nálunk a Mézes fáit lehetne vele két év múlva trágyázni, önfenntartó lehetne a tér. A társaimmal önkéntesként is vállalnánk az efféle sürgölődést, amennyiben igény lenne rá. Borsodban nőttem föl, és Tiszaladányban mindig az volt a fontos, hogy a ház és az út között az emberek gondozzák a területet. Itt pedig van 120-130 lakás, mégis mindenki arra vár, hogy valaki jöjjön ide, és tegyen rendet (helyette) a járdán.

A Mézeskalács téren elkezdett önkéntes program beváltotta a hozzá fűzött reményeket, Király Csaba képviselő is jelezte, meg lehetne ugyanezt csinálni a Szent Korona téren is. – Megszámoltuk a fákat, s felmértük, hol és hogyan kell a belógó ágak miatt beavatkozni, milyen fafenntartást lehetne kialakítani – foglalta össze a történetet Demkó Zsolt. – A munkákat ősszel lehetett volna elvégezni, de aztán kifogyott az eklézsia, és jött a járvány, ami keresztülhúzta a számításainkat. A Répszolg is aktivizálni kezdte magát, az lett belőle, hogy végül ők végzik el a munkát.

Hasonló dolog történt Demkó úr másik „mániájával”, az illegális szemétlerakás elleni – szintén kőkemény és környezettudatos szempontokat magába foglaló – küzdelmével, melyet szintén évekkel ezelőtt vezetett elő. – Felültem a kismotoromra, és körbenéztem a kerületben – sorolta Demkó Zsolt. – Voltak helyek, ahol sziszteatikusan feltúrtam a szemetet, átnéztem a kidobott csekkeket, mert írásos dokumentumokat kerestem arra, hogy azonosítsam a szemétlerakó kilétét. Jártam a Szilas patak mentén és a Régi Fóti út környékén, itt évtizedes probléma a szemét kihordása. Találtam hatvanliteres hordót fáradt olajjal, tudtam, honnan és ki vitte oda, mindent lefotóztam, miközben egy-egy területet bejártam. Évente hatvanmillió forintot költ a kerület az illegális szemét elhordására. Konkrét elképzelésem volt a szemételhelyezés akadályozására. Mobilkamerák sokasága kellene rejtett helyeken, hamarabb ki lehetne szűrni rendszám alapján azt, hogy ki vállalja az éjszakában a szemét kihordását. Ezen kívül programok kellenének az iskolákba, és a polgároknak is jobban át kellene gondolniuk, mit jelent egy-egy szárazelem kidobása, vagy mi történik a csikkben lévő nikotinnal, amelyet az eső belemos a talajba. Megjegyzem, a legsúlyosabb méreg egyikéről van szó. Jártam az illetékeseknél, elmondtam, hogy én a környezetvédelmet komolyan gondolom. Megértették. Aztán mégse lett semmi az elgondolásaimból. Lehet, hogy túlságosan is ambiciózus voltam.

Itt mondjuk el, hogy Demkó úr ötletei nem csak a tizenöt kerben valósulnak meg nehezen. Debrecenben végzett az agráron, s próbált másfelé is elhelyezkedni, de máshol is falakba ütközött. Ebből arra következtetett, hogy a környezetvédelemmel foglalkozó hivatalok és szervezetek nem azt a fajta ambiciózus, millió ötlettel rendelkező vibráló embert keresik, mint amilyen ő, sokkal inkább fogékonyak a könnyen irányítható alkalmazottakra. Akikkel jóval könnyebb bánni. Kapott különben már ajánlatot a kerülettől, hogy álljon be közterületfelügyelőnek. Amire azt mondta: ő a bolygót akarja megmenteni, nem vágya, hogy a fűre parkoló autókat feljelentse. – Jelen pillanatban kertészkedésből és alkalmi munkákból élek – zárta beszélgetésünket Demkó Zsolt, aki prófétai hevülettel ajánlotta figyelmünkbe a Kellemetlen igazság és az Özönvíz előtt című filmeket.

Megtettük, miként ellátogattunk a tett helyszínére, a Mézeskalács térre is. Pedáns környék, most télen is jól mutat, a fák – sok-sok japánakác – megkopaszodva ugyan, de kedvére hajladozik, a virágágyások rendben vannak, a tisztaság hasít. Nem volt tehát értelmetlen a próbálkozás, még úgy sem, hogy nem tudjuk pontosan, vajon a környezetvédő önkéntesek vagy a Répszolg munkáját dicséri-e az itteni rend mostanában.

— Tavaly megszületett a hulladéktörvény – foglalta össze csalódásai okait az illegális szemetelők elleni jóval keményebb fellépést sürgető környezetvédő. – De nem látom, hogy tettek követték volna. Amikor megkerestem az önkormányzatot, lökést kapta arra, hogy igazoljam elgondolásaimat. Ezért kezdtünk nekiállni a Mézes nem teljesen szokványos rendbe tételének. Amikor az illegális szemetelők ellen elkezdtem a saját módszereimmel küzdeni, csak annyit kértem, hogy a tetteseket, akiknek kilétét szívós munkával megállapítottam, füleljék le, és járjanak el ellenük keményen. Ha tízből legalább kettő-háromnak eredménye van, azt hozzuk nyilvánosságra. Lehet, hogy a koronavírus-járvány az oka, lehet, hogy valami más, de ezen a téren eddig nem történt előrelépés. Ami nem jelenti azt, hogy ne lehetne a szemetelőkkel szemben az általam javasolt alternatív módszerrel fellépni. Eljön az idő, amikor mindarra, amit most javasoltam, szükség lesz. Arra is türelemmel várok, hogy az emberek mikor látják be, nem elég felháborodni a közösségi médiában az illegális szemét láttán. Cselekednünk kell. Le kell csapni azokra, akik nem hajlandók vigyázni közös kincsünkre, a természetre. (PP, Periszkóp Palotán, Rab László, 2021. január 22. )

Az Özönvíz előtt című film teljes terjedelmében itt is megtekinthető: