A magyar vuvuzela

Átlagos olvasási idő: 2 perc

Müller Péter Sziámi zendített rá a zenekarával az Újpalotai Napok záróeseményén, derűs meleg volt még este is, kezdődött a magyar-angol a tévében, de hogy nyár van, azt az a jellegzetes hang igazolta, amely behatol a hyppotalamus legmélyére, és ha sokáig hallgatod, úgy érzed, hogy nemsokára jönnek érted a mentők.

Lehet, hogy Kabóca Band néven szerettek volna fellépni (A képen Müller Péter Sziámi)

Megszólalt a kabócák kórusa valahol a Páskomliget környékén, és elhallatszott a Fő térig. Olyan volt az egész, mintha a brutálcsörgésükről ismert rovarok zenekart alapítottak volna, s úgy gondolták, hogy fellépnek a Sziámi előtt.

Kicsit hasonlítanak a poloskára, de jobb a píárjuk, nem olyan büdösek, de ez bizonyára azért van, mert virágos növényeken élnek, azoknak a porát szívogatják.

A hímek adják a jellegzetes hangot. A potrohukban lévő hanghólyagon feszül egy kitinhártya, azt rezegtetik irgalmatlan sebességgel. Valahogy így.

Ha jó sokan vannak, a hangzás összeadódik. Teljesen olyan, mint mikor 2010-ben a dél-afrikai futballvébén harminc-negyvenezer szurkoló elkezdte fújni a vuvuzelát, melyről azelőtt fogalmunk sem volt. Ott aztán kiderült, milyen földöntúli hangokat lehet vele előcsiholni. Vizi Attila tévés operatőr megmutatta közelről. Úgy jellemezte, akárcsak egy darázsfészek kellős közepén ülne az ember. Íme.

Erre gondoltam, amikor a kabócák rákezdtek fertelmes zsezsegésükre az újpalotai Fő téren. És miközben az ember azt hallgatta, „Erre van a lefele, erre meg a felfele, Erre lóg a nyakkendő, így a hóhér kötele”, kénytelen volt úgy érezni magát, mintha csak a Pokol tornácára lépett volna. S ott teli torokból üvöltöttek volna a kabócák… (PP, Periszkóp Palotán, Rab László, 2022. június 24., nyitókép: agrarszektor.hu)
*
A kabóca délszláv eredetű szó, a szerb-horvátban és a szlovénban kobilica (‘sáska’), eredetileg lovacskát jelent. Voltaképpen a kabala szavunk kicsinyített formája; a sáska feje ugyanis kissé hasonlít a lóéhoz, ezért az olaszban is cavalletta, ‘lovacska’, a németben Heupferd, ‘szénaló’. A magyar szó a két nyílt szótagos tendencia alapján kobilca, kobolca, majd végül kabóca lett.

Leave A Comment

You must be logged in to post a comment.