Hetven éve, 1944. november 9-én halt meg Radnóti Miklós költő, műfordító, a XX. századi magyar líra egyik meghatározó alakja. A költő, műfordító, a magyar antifasiszta líra kiemelkedő művelője 1909. május 5-én született Budapesten polgári zsidó család gyermekeként. Anyját születésekor, apját pedig tizenkét évesen vesztette el. Ezt követően gazdag anyai nagybátyja nevelte.
Az elemit és a középiskolát Budapesten végezte, majd a csehszlovákiai Liberecben textiltechnikai főiskolán tanult. Beiratkozott 1930-ban a szegedi egyetem magyar–francia szakára, doktori disszertációját Kaffka Margit művészi fejlődése címmel írta meg. Írásaiból, fordításaiból, tanításból szerényen élt. Irodalmi munkásságának elismeréseként 1937-ben Baumgarten-díjat kapott. Párizsi útjain a modern irodalommal és művészettel ismerkedett meg.
A magyarországi fasizmus térhódítása azonban egyre nehezebbé tette életét. Kisebb megszakításokkal 1940-től munkaszolgálatos volt. A szerbiai Borba hurcolták 1944-ben, majd a menekülő hitleristák kegyetlen erőltetett menetben vitték Németország felé. A meggyötört költőt a győri Abda határában, valószínűleg 1944. november 9-én agyonlőtték. Amikor holttestét exhumálták, viharkabátja zsebében találták meg az utolsó, halála előtt írt verseit tartalmazó füzetet (Bori notesz).
Radnótit 1946 augusztusában Budapesten a Kerepesi úti temetőben temették el. Felesége, Gyarmati Fanni ez év februárjában hunyt el, az 1935-től 1946-ig írott naplója valószínűleg idén decemberben megjelenik. Bővebben információk a www.doksi.hu oldalon olvashatók.
Comments are closed.