Az első filmes amerikai rendező, Ned Benson, nem érte be egyetlen első filmmel, hanem mindjárt kettőt is rendezett. Az Egy szerelem története: a férfi, illetve az Egy szerelem története: a nő olyan, mint egy bakelitlemez két oldala.
Maga a történet elég egyszerű, akár közhelyesnek is mondhatnánk. Mindnyájan láttunk már – ha másutt nem, legalább a filmvásznon – ideig-óráig boldog házasságba torkolló, mindent elsöprő szerelmet, aminek aztán mégis meg nem értés, idegenkedés, elválás lett a vége. Ami érdekes, hogy sokszor mégsem tudjuk, mi és hol romlott el, azt pedig különösen nem, mi lesz ezután.
Az Egy szerelem története talán leginkább ezekre a kérdésekre keresi a választ. Két különálló, tetszőleges sorrendben megtekinthető filmben mutatja be egy házasság végét és mindazt, ami mögötte van, és ami utána következik: egyszer a nő (Eleanor – Jessica Chastain), egyszer a férfi szemszögéből (Conor – James McAvoy). A nő és a férfi sokszor ugyanazokról az eseményekről számol be. Mégis a két filmből együtt derül ki igazán, hol csúszik félre a kettejük közötti kommunikáció, a filmek együttesen mutatják meg, hogy sokszor mennyire másként éljük meg saját viselkedésünket, mint ahogyan azt a másik látja.
A filmekben sok a nyitva hagyott kérdés, az elvarratlan szál, amelyhez aztán a másik film hozzátesz valamit, a kép azonban sosem lesz teljes. Minden történet másik, kimondatlan történetet sejtet, utalva arra, hogy valójában senkit sem lehet teljesen ki- vagy megismerni.
Comments are closed.
