C-dúrban is vannak fekete billentyűk

Hetedik éve tartja a Csokonai Művelődési Házban klubnapjait a külföldön és itthon is népszerű zongora- és harmonikaművész, Weszely Ernő. Havi rendszerességgel lehet vele találkozni, andalító párizsi sanzonjait és a dzsessz sztenderd dallamait hallhatjuk tőle.

A magyar Ray Charles, mondták róla évtizedekkel ezelőtt, amivel világtalanságára és hangbéli adottságaira egyaránt utaltak.

Weszely életéről villantunk most fel képeket. Inkább azoknak, akik tudni szeretnék, a vak zenésznek milyen utat kellett bejárnia, honnan indult, s hova jutott.

Egyszer úgy nyilatkozott, hogy 12 éves koráig „igazán becsületesen gyűrte” Beethoven szonátáit, mígnem édesapja elvitte a Népstadionba Louis Armstrong koncertjére (1965. június 9-én), hogy aztán a New Orleans-i világsztár egy csapásra megfertőzze a dzsesszel. – Rájöttem, hogy a C-dúrban is vannak fekete billentyűk, és megragadott az a szabad, boldog szellemiség, amit Armstrong sugárzott magából – mondta ebben a régi interjúban a harmonikaművész, aki később cigányzenészek közé is beállt, hogy ellesse tőlük a trükköket.

Voltak vendéglátós évei is, hosszú éveken át gyűrte a zongorát a Fregatt Sörözőben, ahol arra is ügyelnie kellett, hogy lehúzza a fejét, amikor repül a söröskorsó.

Egy másik sztori: a dunántúli falucska kocsmájában játszott éppen, amikor meghallották az átutazóban lévő Budapest Ragtime Band tagjai. Zongoristát kerestek, elhívták játszani.

Járt Münchenben, és egy klubban a gitárvirtuóz George Bensonnal lépett föl. Hogy aztán kikössön a Deák téri aluljáróban, ahol hajléktalanok és alkalmi árusok társaságában múlassa –  zenélve – az időt. Meglátta egy újságíró, cikket írt „az Ernőről”, vitték a koncertszervezők, 2001-ben eMeRTon-díjat kapott, az újságokban ekkor ez állt: „Weszely Ernő a 2001-es év szórakoztatózenei hangszeres szólistája”.

Aztán megint jött a nyomorult hallgatás, Bátonyterenyén egy panellakásban találta magát, és azon tűnődött, hogyan adja el azt, amit tud. Magas szinten, olyan zenészként, aki vaksága ellenére már mindent látott az életben.

Ezért is kaptuk fel a fejünket arra, hogy Weszely Ernő újra itt van köztünk a kerületben.
Ajánljuk, tiszteljük, lelkesedünk érte.

Weszely Ernő 1953. április 10-én született Sümegen. Gyerekként került a budapesti Vakok Állami Intézetébe, itt kezdte zenei tanulmányait. Tizenegy éves korára teljesen megvakult. 1971-től hivatásos zenész. Több zenekarban, közte a Budapest Ragtime Band-ben játszott. A nyolcvanas években több mint 20 országban koncertezett. Pályafutása során öt lemeze jelent meg.