Ismét nagy sikerű, háromnapos kiránduláson vettünk részt, a Pestújhelyi Pátria Közhasznú Egyesület, a PePE szervezésében, 2014. augusztus 22. és 24. között. Néhány éve programunkba vettük, hogy évről-évre, egy-egy háromnapos kirándulás keretén belül felkeressük a Magyarországtól elcsatolt területek nevezetességeit, és kapcsolatot teremtünk ottani egy-egy magyar civil szervezettel. Így került sor, kirándulás sorozatunk hatodik alkalmával, hogy eljutottunk Partiumba, és Máramarosra.
PePe kirándulás/Fotó: Pátria Egyesület
Köszönet, a PePE két jeles tagjának, az út ötletadójának, „Főszervezőjének” és útikalauzunknak, Bakos Sándornak, „Sándor I-nek”, és dr. Szász Csabának, „Sándor II-nek”, – aki maga volt az élő történelem. (Így is lehetne történelmet tanulni, nem csak az iskolapadban ülve!) Külön köszönet, a XV. kerületi Polgármesteri Hivatalnak, hogy egy pályázaton elnyert pénzzel támogatta utunkat, ezzel enyhítve, a főleg nyugdíjas útitársak kiadásait. Köszönet, – „pénzügyminiszterünknek” – Varga Árpinak, aki jól kufárkodott az utazásra összegyűlt pénzzel.
Az indulás nehézkes volt, de a hosszú buszút jól telt. Éppen annyiszor álltunk meg, amennyiszer kellett és éppen annyi időre amennyire kellett. Ez nem elhanyagolható szempont egy társas úton. Kezdtünk összeszokni! Vagy 40-en voltunk, s volt még férőhely. A „gyülekezőkön” senkire nem kellett várni!!!
S hogy ne unatkozzunk a hosszú úton, volt rögtönzött vetélkedő is. Balatoni Kati szilvapálinkája vetélkedett, Varga Árpi körtepálinkájával. Az eredmény döntetlen volt! Mindkettő finom volt és erős, s mégsem döntött le senkit a lábáról.
A határátkelés, – a Sengeni Csengersimánál – zökkenőmentes volt, és már egészen Európai. Utunk első állomása, a határtól mintegy 10-15 km-re, Budapesttől négy, négy és félórányira fekvő Szatmárnémeti volt. Szerencsénkre itt a látnivalók viszonylag koncentráltan, az Óváros központjában voltak, így a kb. másfél órás városnézés alatt elég sok nevezetességet sikerült megnéznünk, de nem mindent. VISSZA KELL TÉRNI!!!
PePe kirándulás/Fotó: Pátria Egyesület
E kis „pihentető” talpalás után irány Nagybányán át, – átmeneti otthonunkba, szálláshelyünkre, – Koltóra, a falusi turizmus fellegvárába. Útközben balra már felvillantak Máramaros hatalmas hegyei. Koltón fantasztikus fogadtatásban volt részünk!!! A kb. 200 m-es körzetben található kis panziók háziasszonyai fogadtak minket, s kísértek mindenkit szálláshelyére. A „központ” a Virág Panzió volt, ahol a ház gazdasszonya, Bence Zita és ura, Sándor fogadott minket. Zitát, és Sándort, – bár még eddig soha nem láttam Őket, „régi
ismerősként” üdvözöltem. Pataki János útikönyvében írt Róluk és határtalan vendégszeretetükről, igen nagy elismeréssel. Ki hitte volna, – hogy a véletlen úgy hozza, – hogy náluk töltünk két csodálatos, s nyugalmas éjszakát!? PÉLDAÉRTÉKŰ SZERETETÜKÉRT NAGY TISZTELET ÉS HÁLA!!!
Kis pihenő után, összeszedtük magunkat, s utastársainkat, s gyalog indultunk megtekinteni a Teleki kastélyt, – a magyar kegyhelyet, – ahol gróf Teleki Sándor, a művészeteket kedvelő mecénás jóvoltából, Petőfi Sándor és Szendrei Júlia ott töltötték mézes heteiket. Itt írta Petőfi legszebb szerelmes verseit, s itt láthattuk saját szemünkkel mi is, – ugyan a még nem havas – „Bérci tetőt”.
Ezután már „csak” a nap fénypontja maradt hátra, szálláshelyeinken az ízes és bőséges vacsora, és a korai nyugovóra térés.
Másnap kora reggel betekintést nyerhettünk Zita és Sándor nem mindennapi hétköznapjaiba. Itt se szombatjuk, se vasárnapjuk az embereknek, itt minden kétkezi munkájukat dicséri.
Reggeli után, alkalmi, helyi idegenvezetőnk társaságában vágtunk neki Máramarosnak. Átkelve a Gutin hágón. Mara falu határában megpihenhettünk egy „pillanatra” egy pisztrángos tó partján. CSODÁLATOS VOLT!!!
Ezután Máramaros három fantasztikus gyöngyszeme következett. A Deszei temető és fatemplom, a Barcánfalvai fatemplomok és kolostorok épület-együttese, és a Szaploncai Vidám Temető. Mindhárom a világörökség része. Nem véletlenül! EZT LÁTNI KELL!!!
Utunk visszafelé a Huta hágón és Nagybányán át vezetett. Megálltunk Nagybányán, a valamikori, évszázadok alatt, ezüst-, és aranybányáitól gazdagodó városban, egy röpke órás városnézésre. KEVÉS VOLT!!!
Visszatérve szálláshelyünkre következett a felejthetetlen „utolsó vacsora”, s az azt követő ismerkedési-, és egyben búcsúest. Ekkor ismerkedhettünk meg a helyi civil szervezet vezetőjével, elnöknőjével. Ki hitte volna, hogy Ő is házigazdánk, Zita volt! Hogy bírhat ember ennyit!? Csak hittel, szeretettel, s a helyi emberekre oly jellemző makacs kitartással, bizonyítani akarással!!! „Haladnunk kell a korral, mert különben állva maradunk!” – hangzott el Zita bölcs hitvallása. Az estet egy helyi háromtagú zenekar tette színessé. Ízelítőt adtak zenevilágukból, majd éjfélig, – „rendelésre” – húzták a talpalávaló világzenét. Az estet, s mintegy a napot is, méltóképpen az erdélyi-, és a magyar himnusz zárta, amit vendégek és zenészek együtt énekelték, állva. MEGHATÓ BÚCSÚ VOLT!!!
Utolsó nap reggelén nehezen cihelődtünk, s nehezen keltünk útra, s nemcsak a rövidre sikeredett éjszaka miatt. Nehéz volt a búcsúzás, a háziaktól, s a búcsúztatásunkra „kivonult” zenekartól!!!
Hazafelé, Nagymajtényban útba ejtettük Sándor II. gyerek-, és ifjúkorának színterét, a szülői házat, s ott is élvezhettük a ház vendégszeretetét. Majd, e rövid kis kitérő után a falu határában, a PePE nevében megkoszorúztuk a II. Rákóczi Ferenc szabadságharc végét jelentő Szatmári Béke emlékművét, ahol civil egyesületünk elnöke Illés Ferenc mondott egy rövid történelmi megemlékezést. (Ismét eszembe jutott, hogy így kellene történelmet tanulni…) SZÉP VOLT!!!
Utunk tovább Nagykárolyba vezetett, ahol megtekinthettük a szépen rendbe hozott Károlyi kastélyt, s helyi idegenvezető segítségével a benne berendezett múzeumot. EZT SEM SZABAD KIHAGYNI!!!
Pártiumi utolsó állomásunk Nagyvárad volt, ahol nagyon sok látnivaló van, így az alig másfél órás városnézés kevésnek bizonyult. Rengeteg csodaszép ház. Igen sok már rendbe hozva, – de még van bőven mit tenni! IDE IS VISSZA KELL MÉG MENNI!!!
Háromnapos programunk utolsó állomása, – immár a határon innen – Berettyóújfalu volt. A Mátyás Étterem-ben „költöttünk” el egy fantasztikus estebédet. Legalább még egy órát együtt a csapat! S máris tervezgettük a fényképcseréket, s a következő visszautat. LEGSZÍVESEBBEN VISSZAFORDULTUNK VOLNA RÖGTÖN!!!
Végül köszönet Robinak, – a gépkocsivezetőnknek – aki eljött értünk, aki elvitt SZÉP HAZÁJÁBA, és épségben haza is hozott minket.
Muzsay Endre (Bandy)
PePE választmányi tagja
Comments are closed.
