Kerületi őszike

Érdekes, de a nagy fényképleleplezők általában kiborult kukákat, szétdobált csikktartót vagy illegálisan lerakott szemetet szoktak fényképezni. Innen csak egy ugrás az, hogy jujjajaj, milyen szemetes a kerület. Ezt jól fel lehet turbózni a politikai ellenfelek lejáratására, azazhogy rossz színben való feltüntetésére. A recept a következő. Végy egy csúnya képet, kiborult szemét legyen rajta, írd oda, hogy a polgármester ezt se szedte össze. Tegyél aztán mellé egy fotót a Seychelle-szigetekről, aranyló napsütésben átlátszó égkék legyen a tenger, lubickoljanak a delfinek. Honlapodon, melynek az a neve, hogy Deimádom-deszeretem azt, aki velem van, harsogó címmel jelenjen meg, hogy Bezzeg máshol milyen rend van.

Győztél, mehetsz a pártközpontba leadni a számlát.

Komolyra ordítva a szót, az október végét a szabadban töltöttem, de csak alkalomszerűen (szerencsére). Jártam, keltem, leselkedtem. Lefotóztam a japánakácokat, hullatják a levelüket. Sárga, barna, vörös színekben pompázott a kerület, mely hála istennek eléggé jól fásult (lábjegyzet: az október 28-i képviselőtestületi ülésen elhangzott egy épületes javaslat arról, hogy itt is kellene a házak tetejére a zöldítés. Merthogy bezzegmáshol ez van. Kérdeztem csöndben: minek? Nem jobb az, ha lenn van a fa az utcán?)

Van egy képem a Karácsony Benő park széléről, teljesen olyan, mintha Brooklynban készült volna. (Ez a nyitókép a bejegyzésben). Emberek trécselnek a fák alatt a padok mellett, a háttérben busz araszol, a távolban ódon épület bólogat. Na most megjegyzem, ha valaki azt szeretné bemutatni fotókkal, hogy milyen ótvaros, lepusztult New York szintén fásult körzete, hát éppen volna rá lehetősége. És akkor írogathatná a Brooklyn-i helyi heccoldalakon: olyan sok a szemét, hogy térdig járunk benne.

Magyarul: mutogatni mindenki tud. Mik lettünk a nagy politikai menetelésben? Mutogatós emberek? Akik annyit se látunk, hogy milyen szép az ősz, milyen gyönyörűen búcsúzik a természet a meleg nyártól. Ezen gondolkodtam, amikor az ünnepségen belenéztem a tubás torkába. Mutatom. Mintha az ősz átköltözött volna még a hangszerbe is.

Szép az ősz, na, és ez a legkevésbé sem alkalmas arra, hogy következtetéseket vonjunk le belőle. A sárgásbarna színekből nem lehet arra következtetni, hogy ilyen vagy olyan kinézetre a kerület. Ha valami szép, az általában ott szép, ahol van. Ha pedig valami jó (vagy rossz), csak az érzi, akinek jó vagy rossz valami. Nem lehet éreztetni egy buta szalagcímmel azt, hogy rossz helyen vagyunk, ha egyszer jól érezzük magunkat az őszi kerületben. Ez az ősz nem bezzegmáshol van, hanem itt.

Az, hogy ősz van, tény. El fog múlni. A mutogatott szemetet is össze fogják egyszer söprögetni. Semmi se marad úgy, ahogy van. De ami most van, látható. Ezért született ez a blogbejegyzés. (Periszkóp Palotán, Rab László, 2021. november 4. )