Három valóság

Egy hónapja vagyunk otthon. Ennek minden nyűgével, nyavalyájával együttélünk. Az egy hónap alatt sikerült elérni – és ebben sokat segítettek a munkájukat kötelességszerűen elvégzők -, hogy csendesedjen valamelyest a járvány. A felszín alatt számos konfliktus fodrozódott, ezek közül elsődlegesek a kormány és az önkormányzatok közötti hatalmi játszmák, amelyek olyan drámai események körül is megmutatkoztak, mint a Pesti úti idősotthon ügye. Sokáig a maszkok, védőfelszerelések körüli viták voltak élesek, azután jöttek az önkormányzatiságot csorbító intézkedések, legújabban a kórházak kiürítésére tett utasítások következményei tűnnek aggasztónak.

Hogy milyen hétköznapokba csöppentünk, megpróbáljuk három villanóképpel érzékeltetni. Itt ücsörgünk a világ végén, ömlenek ránk a hírek, alkatunktól függően hol feszültebbek vagyunk, hol oldottabbak, de sokszor úgy érezzük, alaposan megtréfált bennünket a valóság. Ezért is olyan nehéz eligazodnunk.

Az első képsor, amelyet felidézünk, a kormány hivatalos húsvéti videója. Ha megnézzük, azt látjuk, hogy a Mennyországban élünk, a fiatalok locsolkodnak, a gyerekek játszadoznak. A képeken nyoma sincs annak az össztársadalmi feszültségnek, ami március-április hónapokban jellemezte a kijárási korlátozásokkal, sokhelyütt piroscímkés hatósági karanténnal sújtott országot. Mutatjuk az idill mesebeli képeit.

Ehhez képest itt a kerületben szembejött velünk húsvétkor a nagyon is testközelből érezhető valóság. Az önkormányzati képviselők a Mindenki a Tizenötödikért megbízásából maszkokat juttattak el a kerület számos pontján a lakóknak, minden postaládába két-két maszk került, szerencsére többen dokumentálták az akciót. Itt Makai Ferencet láthatjuk, aki Újpalotán teljesítette a feladatát. (Csöndes megjegyzés: most inkább nyuszi, és nem pingvin volt… – R.L.)

Egyszer majd, amikor a járványnak vége lesz, föl fogjuk tenni a kérdést, vajon melyik képsor tükrözte jobban a 2020-as húsvét hangulatát. A választás persze önkényes, mert a kormány rózsaszínű videója helyett demonstrálhattunk volna azzal is, amikor a külgazdasági miniszter várja a reptéren a Kínából milliószám érkező védőfelszerelést. Hogy mégsem ezt a hősies pillanatot választottuk, annak az az oka, hogy a kerületben kipostázott maszkok nem abból a szállítmányból valók. Ezeket az önkormányzat szerezte be. Ami Kínából érkezett, arról nem tudjuk, pontosan hogyan osztották el, mert nem kötötték az orrunkra. Amúgy is eléggé információhiányos napokat élünk, Karácsony Gergely budapesti főpolgármester is arról számolt be, hogy amikor kérdezni szeretne, általában az Operatív Törzshöz irányítják, onnan viszont nem szokták visszahívni.

A kerületi információáramlásról annyit, hogy Cserdiné Németh Angéla – aki a veszélyhelyzet március 11-i kihirdetése óta a képviselő-testület hatáskörét gyakorolja – minden olyan döntését nyilvánosságra hozza (itt), amelyet eddig a testület, valamint a bizottságok hoztak meg. Amivel csupán azt szeretnénk jelezni, hogy a demokrácia veszélyhelyzet idején sem állhat le. Ha valamikor a legnagyobb szükség van rá, hát az ilyen helyzet, amibe közösen belecsöppentünk, éppen az.

Kicsit vagányabban, szókimondóbban

A harmadik valóság az volna, hogy föltegyük a kérdést, vajon a fiatalabbak hogyan vélekednek a járványról, mit látnak, mi mindent cselekednek, milyen stratégiákat alakítanak ki. Hoznánk erre egy példát Pityinger Lászlótól (alias Dopeman), aki nem arról volt híres az elmúlt években, hogy fölöslegesen befogná a száját. Nemzeti jelképek (a Himnusz) megsértésének vádjával még bíróság előtt is állt, ami nem jelenti azt, hogy most ne mondhatná el, mi nyomasztja különösképpen. Tanulságos, amiről beszél, mert nem akar senkit rávenni semmire, nem gyalázza a hibát hibára halmozó döntéshozókat, nem akaszkodik rá vírusként a koronavírus-járványra, épp csak elmondja kávézgatás közben, hogy szerinte mi ez az egész. A huszadik perc táján pörög be, onnan érdemes belefülelni. Ez is egy járványszemlélet, sokan föltesszük ugyanezeket a kérdéseket. Jó bóklászást alkalmi valóságtablónkon mindenkinek! (PP, Rab László, 2020. április 16. – Nyitókép: Gyurkó Dániel/Fbook)