Megnyílt az ANNO 29. összművészeti fesztivál Újpalotán az 50. éves Víztoronyházban, ahol a brutalista építészet ikonikus jelképe találkozik a kortárs művészetekkel. A fesztivál nyitányaként kitárta ajtaját az épület legfelső emeletén található műteremlakás, ritka alkalom, amely egyszerre kínál lélegzetelállító panorámát és inspiráló művészi környezetet.
A jubileum és a fesztivál találkozása méltó keretet adott az ANNO megnyitónak, amelyet Kis Emőke Hajnalka, a XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjtemény vezetője indított útjára november 13-án. Beszédében hangsúlyozta: „különleges pillanat, amikor a művészet és az építészet, a múlt és a jelen egyszerre találkozik. Az idei fesztivál mottója: Azok a csodás férfiak – nemcsak a művészetek világát idézi meg, hanem az építészet nagy alakjaira is emlékeztet. Az évforduló lehetőséget ad arra, hogy méltó módon tisztelegjünk Tenke Tibor építész munkássága előtt, aki megtervezte a Víztoronyházat”.
FESZTIVÁL, AMI ÚJRAÍRJA A PANELKULTÚRÁT
A megnyitón Cserdiné Németh Angéla polgármester kiemelte: „fél évszázada áll Újpalotán a Víztoronyház, amely ma is a kerület egyik jellegzetes szimbóluma. Hozzátette: az ANNO minden évben új színekkel gazdagítja a kulturális palettát, idén pedig fontos témát állít középpontba: „a férfi szerepek változását a társadalomban, a családban és a művészetekben.”
Mint mondta, a háromhetes programsorozat gazdag kínálattal várja az érdeklődőket: filmvetítések, kabaréjelenetek, színházi előadások, koncertek és kiállítások szerepelnek a repertoárban, olyan neves előadók részvételével mint Mucsi Zoltán, Kamarás Iván, Beleznay Endre, Éles István és Balatoni József. A családok számára külön programok, bábelőadások és rajzfilmkoncertek erősítik a közösségi élményt. A polgármester kiemelte: „a kultúra nem csupán szórakoztat, hanem összeköt és formál, erős tartóoszlopa egy összetartó közösségnek”.
Az eseményen Sipos Gábor, a XV. kerület főépítésze tartott bemutatót. Elmondta, számára nagy megtiszteltetés, hogy a kerület egyik ikonikus épületének évfordulóján építészeti szempontból is megszólalhat. Felidézte: az építési engedélyt 1973 nyarán adták ki, és alig másfél év alatt felépült. „A használatbavételi engedélyt 1975 decemberében kapta meg, de a lakók csak 1976 februárjában költözhettek be. Ezért ünnepeljük az 50 éves jubileumot idén és jövőre is” – magyarázta.
Hangsúlyozta, hogy a Víztoronyház nemcsak mérete miatt különleges, hanem azért is, mert a lakótelep központjában igazi jelkép lett. „Ez a lakótelep eltér a korabeli óbudai vagy békásmegyeri telepítésektől. Itt a tervezők figyeltek arra, hogy városias környezetet hozzanak létre, változatos beépítéssel, nagy zöldterületekkel és gyalogosan elérhető szolgáltatásokkal. Ez ma is példamutató megoldás.”
2022-ben fővárosi védettséget kapott, ami jól mutatja építészeti értékét. „Tenke Tibor egyedi megoldást választott. Nem a panelgyártás sablonjait követte, hanem csúszózsalus technológiát alkalmazott, ami lehetővé tette az íves részleteket, a visszahúzásokat és a korszerű tömegformálást – fejtegette Sipos Gábor. – Nem egy egyszerű hasábot látunk, hanem egy korszakát meghaladó, ikonikus épületet.” A Víztoronyház nemzetközi figyelmet is kapott, hiszen szerepelt a Velencei Biennále brutalista építészeti kiállításán mint a magyar építészet kiemelkedő darabja.
A főépítész arra biztatta a közönséget, hogy közelebbről is fedezzék fel: „érdemes részt venni a vezetett sétákon, belülről is megtekinteni az apró építészeti részleteket, és felmenni a 18. emeletre, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik a kerületre”.
Az épület fél évszázada meghatározza a kerület arculatát, és ahogy Sipos Gábor fogalmazott: „csoda, hogy abban a korszakban ezt a szabadságot megkapta az építész, és megtehette. Ez a kvalitás adja meg, hogy ma is kiemelt figyelmet kap az épület, nemcsak a régi, hanem a mai építészet szemében is.”
Kis Emőke Hajnalka külön szólt arról, hogy az Újpalotai Víztoronyház nemcsak Budapest legmagasabb, hanem az ország harmadik legmagasabb lakóháza. „Ez a csodálatos épület ma is inspirálja a fiatal alkotóművészeket, legyen szó grafikáról, festészetről, fotóról, videóművészetről vagy akár divatról” – tette hozzá.
Az Újpalotai Víztoronyház története így nemcsak a múltat idézi meg, hanem a jelenben is példát mutat arra, hogyan lehet a funkciót és az esztétikát ötvözni.
Kis Emőke Hajnalka közölte azt is, hogy a jubileumi programsorozat arculatát Csízik Balázs képzőművész és Kulcsár Géza művészeti író, az Urbánum Társaság alapítói tervezték meg. A kiállítások és kísérő programok kortárs reflexiókat kínálnak, amelyek egyszerre tisztelegnek az épület építészeti, statikai és urbanisztikai értékei előtt, és ráirányítják a figyelmet Újpalota közösségi, kulturális és fenntarthatósági törekvéseire.
A gyűjteményvezető szimbolikusan fogalmazott: „a víz az életet, a kezdetet és a megtisztulást jelképezi; a torony az emberi törekvést, az ég felé való vágyat; míg a ház az otthont, a közösséget és az összetartozást fejezi ki. Ez a hármas gondolat mélyen összecseng a XV. kerület ars poeticájával: három városrész, egy otthon.”
Tájékoztatása szerint a fesztiválhoz kapcsolódóan november közepén megtekinthető lesz a Víztoronyház műteremlakása, november végén nyílik az időszaki kiállítás „Víztoronyház 50 – a modernizmus szimbólumai” címmel, advent első vasárnapján pedig ingyenes séták indulnak a házban és környékén.
ALKOTÁSOK, AMELYEK ÚJRAÉRTELMEZIK A BRUTALIZMUST
A megnyitón a vendégeket a Víztoronyház 18. emeletére várták egy exkluzív tárlatvezetésre, ahol közelebbről is megcsodálhatták az épület részleteit és a lenyűgöző panorámát.
Már a bejutás is élménynek számított: a művészlakásban kialakított kiállítás a legfelső szinten kapott helyet, ahová lifttel vagy akár lépcsőn is fel lehetett jutni, így az odavezető út is része lett a térélménynek.
A jubileumi kiállítást Kulcsár Géza mutatta be. Elmondta, hogy a tárlat sokféle alkotást vonultat fel: szobrászat, festészet, grafika, fotóművészet, videó és installáció egyaránt helyet kapott.
„Ezek kortárs reflexiók, amelyek mind valamilyen módon kapcsolódnak a Víztoronyházhoz, Újpalotához, vagy tágabban a városépítészethez és a képzőművészethez” – hangsúlyozta.
Az alkotók között kiemelte Asztalos Zsoltot, Csízik Balázst, Felső Borókát, Horváth Pétert, Kapcsos Bencét (Panelgrau), Kicsiny Mártát, Kocsi Olgát, a Legotelepet, Miklós Kelemen munkáit, valamint a T+U, a MIKSHA Stúdió, a Paradigma Ariadné és a Studio Act projektjeit. Megemlítette továbbá Subits-Tóth Gergőt, Nagy Elődöt és Kövecsi Annát, aki jelenleg a Víztoronyház műteremlakásában dolgozik.
„Ez az épület olyan, ami mellett nem lehet közömbösen elmenni. Lehet szeretni, lehet kritizálni, de mindenképpen érzelmeket és gondolatokat vált ki az emberből” – fogalmazott. Külön köszönetet mondott Kövecsi Annának, aki saját lakását alakította át kiállítótérré: „sokan kérdezték, hol az ágy. Nos, hátul elrejtve, mert a lakás most teljesen kiürítve, valódi kiállítótérként működik.”
Felidézte Nagy Előd szobrász, festőművész – a kerület díszpolgára – emlékeit, aki maga is élt a házban. Nagy Előd mesélte, hogy a magasban kilengő épületben kétszer földrengést is átéltek, és az ünnepek idején gyakran megállt a lift. Tréfásan mindig azt mondta: „ha összedőlne, ő akkor is a tetején maradna” – idézte Kulcsár.
Hozzátette: a kiállítás különlegessége, hogy a műteremlakás betonfalai és brutalista hangulata maguk is részei az élménynek. „A ház nyers felületei szándékosan kerülnek előtérbe. Ez a brutalizmus lényege, és a kiállítás is ezt a szellemiséget tükrözi” – mondta.
A koncepcióról szólva kiemelte: „nem egy hagyományos, katalógusba szorított bemutatót akartunk, hanem egy olyan laboratóriumot, ahol minden mindennel összefügg. Ez a spontaneitás adja a sava-borsát. Nincsenek professzionális körülmények, minden apró részlet más és más, és éppen ettől izgalmas.”
Külön hangsúlyozta: „a Víztoronyház műteremlakása nem pusztán egy tér, hanem történetek, emlékek, műalkotások összessége. A hely szelleme nem leírható, hanem a megnyilvánulásokban él tovább – például ebben a kiállításban.”
A tárlat egyszerre idézi meg az épület kettős jelentését: az ég felé törekvést és az otthonosságot. A művek sokféle stílusban születtek, de közös élményt kínálnak: a tekintet felfelé vezetését, az épület monumentalitásának érzékeltetését, ugyanakkor az otthonosság megélését is. Fotók, festmények, installációk és dokumentumok reflektálnak társadalmi kérdésekre és a fenntarthatóság problémáira, együtt egy új egészet hozva létre, amely csak ebben a térben működik igazán.
Kulcsár Géza szerint a brutalista beton tömeg egyszerre sugall örökkévalóságot és törékenységet. „Ezt a kettősséget akartuk visszaadni: az épület eredeti alapításának szellemiségét és a jelen reflexióit. Így válik a tárlat egyszerre szemlélődővé és gondolatébresztővé.”
A kiállításban személyes történetekből építkező művek is helyet kaptak: Kocsi Olga installációja egy régi Szűz Mária-kép vándorlását követi nyomon a kerületben, Kicsiny Márta sorozata 3D animációs technikával készült nyomatokat mutat be, míg Subits-Tóth Gergő és Horváth Péter fotói más nyelvezettel, de ugyanúgy az égre és a horizontra nyitott tekintettel ragadják meg a városi életérzést.
A dizájn is megjelent: egyedi LEGO-modell készült a Víztoronyházról, valamint a PanelWalks térképe, amely Újpalota fontos pontjait jelöli. „Ezek azt mutatják, hogy a panelkultúra mára kilépett eredeti közegéből, és kortárs tervezők újraértelmezik” – tette hozzá Kulcsár. Zárásként úgy fogalmazott: „a kiállítás nem ad mindenre kész választ, hanem továbbgondolásra ösztönöz. Ahogy a torony fölött ott van még az ég, úgy a tárlat is nyitva hagyja a lehetőséget a folytatásra.”
Az ANNO 29 teljes programkínálatát ebben a cikkünkben találod.
Comments are closed.
