Átlagos olvasási idő: 4 perc

A rákospalotai grafikus- és festőművészre emlékezünk

Mottószerűen:

„20 éve festek és húsz éve hiszem a művészet ember- és társadalomformáló erejét, s hiszem, hogy bármiféle miszticizmusba menekvés nem más tehetségtelenségnél, gyengeségnél. És tudom, hogy a kudarcok és újrakezdések törvényszerűek. Megtorpanunk és továbblendülünk, vereségeket szenvedünk, majd újból elölről kezdünk mindent, és nem hiába! Ezt teszem, hiszem és tudom már 20 esztendeje. Ezt tennem, hinnem és tudnom kötelesség.”  (Mohácsi Ferenc, 1967)

Mohácsi Ferenc (1924–1980), a rákospalotai születésű, itt alkotó grafikus- és festőművész 2024. július 27-én ünnepelné századik születésnapját. 54 évesen hunyt el, a rövid életút alatt is nagyon gazdag művészi karriert járt be. A jubileum alkalmat kínál a méltó megemlékezésre, amelyben lánya, Mohácsi Judit volt a segítségünkre.

A kezdetek

Mohácsi Ferenc Majling Ferenc néven látta meg a napvilágot, Majling István vasesztergályos gyermekekeként. A család vezetékneve 1934-ben, a családfő döntésére változott Mohácsira. A felmenők között nem tudunk művészről, Mohácsi Ferenc tehetsége elsőként mutatkozott meg. 1941–46-ig a Képzőművészeti Főiskola hallgatója, tanárai közt olyan kiemelkedő képzőművészeket tartunk számon, mint Boldizsár István és Kmetty János. 1947-ben rajztanári végzettség szerez, 1950-tól ösztöndíjas tanársegédként segít a Képzőművészeti Főiskolán Kmetty János és Boldizsár István alakrajzi osztályán. A nyarakat többek között a nagybányai művésztelepen tölti. Rákospalotai lakosként fontos volt számára, hogy a településen kamatoztassa tudását, így 1949–63-ban a Rädda Barnen utcai általános iskolában vállal rajztanári állást. Havaseső című képével 1957-ben moszkvai Világifjúsági Találkozón VIT-díjban részesült.

Megmaradni embernek, megmaradni művésznek

1957-ben Derkovits-ösztöndíjat kapott, amit másfél év múlva visszavontak, mivel a korszellemmel szemben elvonatkoztatott pályaművet adott be. A Derkovits-ösztöndíj ma is rangos elismerés és anyagi támogatás, amelyet először 1955-ben hirdettek meg, anyagi forrást teremtve ezzel a pályakezdő művészeknek. A 35. életévüket még be nem töltött, Magyarországon élő és alkotó művészek nyerhették el, akik a főiskolai/egyetemi végzettség megszerzése után önálló művészeti tevékenységbe kezdtek. Mohácsi Ferencnek nem volt könnyű dolga, mivel politikai jellegű kritériumoknak is meg kellett felelni. Mohácsi az első visszautasításból kilábalva nyakába veszi a világot: 1958-ban Moszkvába és Leningrádba utazik, 1961-ben Párizs, Bécs, Zürich és Firenze városát, 1963-ban pedig Prágát látogatja meg. 1963-ban otthagyta a tanári pályát, a festészetnek szentelte életét.

Többfajta képzőművészeti ágban kipróbálja magát: szobrászat, festészet, grafika, tus, kollázs-montázs, murális művészet, gobelin, illusztráció, monotípia. Kezdeti korszakában portrékat rajzol és fest: lazúros finom, még-még kezdeti útkeresésként a számára legkedvesebbeket, a családtagokat mintázza meg. 1960 és 1970 között kiforrott művészete, konstruktivista, avantgárd csendéletek, statikus vagy épp monumentális és mozgalmas témák jellemzik alkotásait. Több témában alkot: emberi alakok, portrék, családi portrék, önarcképek, aktok, tájképek, mozgalmas jelenetek, csoportos jelenetek, bibliai témájú alkotások dicsérik sokszínű megfogalmazását. Mégis, ha felmerül Mohácsi Ferenc neve, mindenkinek inkább a nagyobb, épületekhez kapcsolódó mozaikjai jutnak eszébe. Ezekkel sorra nyeri a pályázatokat. 12 munkája kap első díjat, ám csak 6 valósulhat meg pénzhiány miatt.

Mohácsi, a szerény óriás

Mohácsi Ferencről a családtagok, barátok leírásai, elbeszélései alapján egy szerény, alázatos ember képe rajzolódik ki, aki szeret a műtermében, a világtól elvonulva alkotni. Ahol alkotások társaságában a művész kicsit megpihenhet. Az 1960-as évektől a négy fal közt, hatalmas köztéri alkotásokat álmodik meg. Minden művében a munka, az emberek iránti alázat, a művészetek dicsérete mutatkozik meg. 1963-ban Székesfehérváron indul útnak a mozaiktechnikával készült alkotások sora: az Építők című munkája egész falat beborító sgraffito (Belvárosi I. István Középiskola Hunyadi Mátyás Tagintézménye, Várkörút 35). A téma választása az épület funkciójához is kapcsolódik: a szakmunkásképző iskola diákjainak leendő munkájához, életéhez. 1970-ben Székesfehérvárra egy gobelin is készül, mely izgalmas életutat járt be – tudtuk meg a művész lányától, Mohácsi Judittól. „Ez kezdetben a székesfehérvári SZMT-székház tanácstermét díszítette. Székesfehérvárról 1998-ban Balatonfüredre szállították át a Hotel Füred Kongresszusi Központba, ahova már restaurálva érkezett. A hotel 2008-as bezárását követően ismét költözés következett, a Magyar Szakszervezeti Szövetség budapesti irodájának konferenciatermébe kerül, amelynek azóta is ékes dísze.” Mohácsi Judit elárulta azt is, hogy a korban kedvelt gobelintechnika mennyi munkát és újratervezést rejtett magában. „A gobelin szövését az évtizedes tapasztalatokkal és gyakorlattal rendelkező baráti házaspár, Csehi Pál és Csehi Mária végezte. Mohácsi Ferenc a betegsége miatt sajnos már nem tudott olyan aktívan részt venni eme gobelin kivitelezésében, holott korábban folyamatosan jelen volt a színek kiválasztásánál is, ha kellett akkor újraszövette a falitextil egyes részeit.”

Készül még közintézmények falát díszítő munkája: 1963-ban Kecskeméten, a Szeretet; 1976-ban Debrecenben a Táncolók; 1970-ben Nyíregyházán a Mozaik. Utóbbi az utolsó nagyméretű alkotása. 1970-ben a Magyarországi politikai és művészeti rendszer nem teszi lehetővé, hogy a munkája előtérben legyen, visszavonultan él. Egyetlen megélhetési forrása a Tankönyvkiadó megbízatása, amely által nemcsak a rákospalotai rajztanárságával, de a biológiai és irodalmi tankönyvek illusztrálásával is hatott a művészetre való nyitottságra nevelésben.

Mester és tanítványa

Ahogy korábban is írtuk, Mohácsi Ferenc szerény ember volt. Keveseknek adatott meg az a közvetlenség, baráti kapcsolat, amely Nagy Előd és Mohácsi Ferenc képzőművészek között létre jött. Nagy Előd 1942-ben született, Pestújhelyen élő és alkotó művész. 1967-ben végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, mesterei Kmetty János, Eigel István, Szentiványi Lajos, Barcsay Jenő és Szabó Iván voltak. Kmetty Mohácsi tanára, Eigel pedig Mohácsi legkedvesebb barátja volt. Milyen kicsi a világ – gondolhatnánk –, milyen szépen összeérnek az életutak. Nagy Előd a művészetről folytatott diskurzuson túl leginkább baráti jó tanácsokért és beszélgetésekért járt a művészhez.  A 2024  áprilisában megrendezett előadás-sorozatban Nagy Előd és Mohácsi Judit Mohácsi Ferencről való megemlékezésében számos kedves történetnek lehetettek tanúi azok, akik ellátogattak a Helytörténeti Gyűjteménybe.

Mohácsi 100

1967-ben volt Mohácsi Ferenc első önálló kiállítása a Rákospalotai Múzeumban. 57 évvel később, 2024. június 24-én, a Múzeumok Éjszakája alkalmából Mohácsi 100 címen megrendezett időszaki kiállítással emlékezünk meg a művész munkásságáról. A tárlatot Faltis Alexandra képzőművész, meseillusztrátor, Ex Libris-díjas művész nyitotta meg. Az életútban, a művésztanári hivatás nehézségeiben és örömeiben számos hasonlóságot vélt felfedezni Mohácsi Ferenc és saját pályája között.

A kiállítás 2024. szeptember 8-ig tekinthető meg a gyűjtemény nyitvatartási idejében.

Kis Emőke

Comments are closed.