A rendszerváltás óta az évkezdet első kiemelt ünnepe a magyar kultúra napja: Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon, január 22-én véglegesítette Himnusz című költeményét. Hogy mit jelent a magyar kultúra? – talán mindannyiunknak a magyar nyelvet, a hungaricumokat, a világörökség ikonikus alkotásait, a magyar zenét. És persze mindannyiunknak mást és mást: talán csak egy fontos verset, egy emlékezetes színdarabot, épületet, a gasztronómiát, a magyar divatot, a kultúra feledhetetlen alakjait.
Eszembe jut, mennyit változott a 19. század meg a rendszerváltás óta a magyar kultúra megbecsültsége, anyagi támogatása. Eszembe jutnak megszűnt társulatok, meg nem épült épületek, a befóliázott irodalom. S bár a fővárosban naponta elképesztő mennyiségű programból válogathatunk – eszembe jut –, mi van a vidékkel, a kis falvakkal, az ő kultúrához való jutásukkal.
Jó volna, ha az év minden napja, és mindenkinek, a magyar kultúráról is szólhatna.
Két esztendővel ezelőtt ezen a napon díszelőadással nyitotta meg megújult házát, a Csokonait a kerület. Cserdiné Németh Angéla polgármester asszony akkor e szavakkal indította el az évet: kiemelt cél „a XV. kerület kulturális intézményeinek a közművelődési hagyományokat megőrző, ugyanakkor magasabb színvonalon történő, valódi élményt jelentő kulturális szolgáltatásainak biztosítása”.
Idén is izgalmas, színes programsorozattal ünnepli a Csokonai Rendezvényház a magyar kultúra napját. Január 19-én a „Ha péntek, akkor fúvósok” bérlet keretében a Csokonai Nonprofit Kft. és XV. Kerületi Fúvószenekari Egyesület közös hangversenye hallható. Másnap Rákospalota hagyományőrző néptánccsoportja, a Szilas ad évnyitó gálaműsort. A gyerekek Czigány Zoltán legnépszerűbb, talán legtöbbször feldolgozott meséjét, a Csoda és Kósza című darabot láthatják a Hab a tortán előadás-sorozat részeként. A közönség január 22-én ismét láthatja azt nagy sikerű produkciót, amelynek az ANNO 27 fesztiválon volt az ősbemutatója: a Harmadfélszáz a 250 született Csokonai Vitéz Mihályra emlékezik. „Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon” – írta egykoron. Ez a mottó ma talán még erősebb üzenet.
S végül egy másik „hab a tortán”: Snétberger Ferenc, az egyik legcsodálatosabb gitárművész a szólókoncertje. „Az, hogy Berlinben élek, hogy kétlaki életet élek, kevésbé befolyásol… zenészként nagyon szabad vagyok” – mondta a Tizen5-nek adott tavalyi interjújában.
Ezt a szabadságot, a kultúra szabadságát kívánom mindannyiunknak.
Comments are closed.