Lehoczki Ádám illemórája

Szabad-e, megengedett-e, hogy a polgármester az 56-os forradalomra való emlékezés során párhuzamot vonjon a szabadság 65 évvel ezelőtti emelkedett pillanatai és elbukása, illetve a mai események között?

A válasz az, hogy nem tehet ilyet. Legalábbis Lehoczki Ádám fideszes politikus szerint, aki a legutóbbi képviselőtestületi ülésen közzé is tette erre vonatkozó rövid tanítását. „Október 23-án az MSZMP jogutódjaként létrejött MSZP valamint a velük egy tőről fakadó DK politikusaként inkább hallgatni illene, mintsem a mai állapotokat hasonlítgatni és relativizálni az 56-os helyzetet a sorozatos utalgatással.”

Na most Lehoczki a fiatalabb eresztésből lett a szabadságjogokat brutálisan megnyirbáló NER-párt kerületi embere. Elvárnánk tőle, hogy több mint harminc évvel a rendszerváltás után ne a kisgazdapárt és a MIÉP 1991-es érvrendszerét használja, de főleg ne legyen ennyire poros. Az MSZP-t – mely 1990-ben a kommunista állampárt ellenében volt szíves szembemenni, vállalva a szakadás és a széthullás kockázatát is – így, ilyen rozsdás kifejezésekkel körülírni meglehetős igénytelenségre vall. Hogy aztán ebből a semmitmondó megállapításból végül propagandasukksükk legyen („velük egy tőről fakadó DK”), végképp a szellemirtás tárgykörébe tartozik. Hogyan tud modern ügyekkel (környezetvédelemmel, IT-vel és hétköznapi demokráciával stb.) foglalkozni egy olyan politikus, aki ennyire nem ad arra, hogy milyen legyen a politikai beszéd, amelyet alkalmaz?

Hallgatni illene – erre a Lehoczki-féle ajánlatra kaptuk föl leginkább a fejünket. Aha. Kussolni, ugyanúgy, mint ahogyan 56-ról bő harminc éven át nem volt szabad nyilvánosan beszélni? Azért az döbbenetes, hogy a Kádár-rendszer legalapvetőbb alkujának (ne foglalkozz nagypolitikával, cserébe nem töröm be a fejedet) mai hangoztatója pont egy fideszes politikus itt a kerületünkben. Ez volna a legendás konzervativizmus? Nem szabad relativizálni, hasonlítgatni. De hát Cserdiné Németh Angéla pont erről beszélt az 56-os megemlékezésen. „Egy olyan országban, városban és kerületben szeretnénk élni, ahol senki emberi mivoltát vagy minőségét nem kérdőjelezi meg az éppen aktuális hatalmi szempont vagy egyéni politikai érdek. Ahol bosszúpolitika helyett kompromisszum és együttműködés, propaganda és hazugsággyár helyett tisztességes és nyílt, sokszínű, valódi sajtó és média működik.”

Hm. Nem szabad tehát arra figyelmeztetni, hogy vigyázzunk a szabadságra. Pontosabban: aki DK-s (vagy MSZP-s), eleve nem vigyázhat a szabadságjogokra és a tisztességes politikai kiállásra, az ugyanis eleve másoké. A hatalomban kuksoló szerencséseké, akik néha elmennek a Fő térre krumplit osztani a népnek.

Mit lehet ehhez hozzátenni? A kollektivizmus évtizedeiben ettől szenvedtünk a legtöbbet. A felkentségtől és a kirekesztettségtől. Aztán most visszatértünk a kezdőponthoz. Az új generáció újratermelte az eleve elrendeltség undorító világát.

Cserdiné Németh Angéla kicsit oldalra hajtotta a fejét, amikor Lehoczki úr előadta a vélemény és a gondolat tiltására vonatkozó ismerős elképzelését, s ezt tették többen is azok közül, akik már éltek a hetvenes-nyolcvanas évtizedben, s hozzászokhattak a korabeli pártállami kinyilatkoztatásokhoz. Matlák Gábor lemondó tekintetét adjuk még közre. Na és a polgármester csodálkozását. Mit kérdezhet magában? Hogy fordulhat elő ilyen 2021-ben? És itt különösen érdekes az, amit Cserdiné Németh Angéla mondott (noha mint Lehoczki fogalmazott, az egyáltalán nem volt illendő!)

„Mindannyian tartozunk annyival elődeinknek, hogy egy jobb, tisztességesebb és szolidárisabb országot építsünk – az utánunk jövő generációk és a magunk érdekében. Harmincegy évvel a rendszerváltozás után az ’56-os nemzedék ismert hőseinek és a hétköznapok ismeretlenségébe vesző egyszerű honfitársainknak is tartozunk azzal, hogy ma is mindennap megvédjük a demokratikus értékeinket, amelyekért generációk küzdöttek.”

Mi lehet ezzel a baj? Csak nem az, hogy meg kell védeni a demokráciát?

(Nyitóképünkön az ugrásra kész Fidesz-frakció látható. Mindent elmond ez a kép a kerületi nekifeszülésekről. Jellemző pillanat egy illemórán – Periszkóp Palotán, Rab László, 2021. november 3. – Képek: XV Média)