Nana

Nem akarjuk fényezni magunkat, de eléggé otthon vagyunk köztéri fák felismerésében. Pedig nem vagyunk botanikusok. Egyszerűen arról van szó, hogy van szemünk arra, ami körülvesz bennünket. És szívesebben csodáljuk meg virágzó kerületi fáinkat, minthogy dühöngjünk azon – fölöslegesen –, hogy ejnye-bejnye, már megint szemetelnek az emberek, és jajjaj, mennyire nem vigyáznak a természetre. Bezzeg mi!

Erre a fára, amelyet itt most bemutatunk, a Boldog Salkaházi Sára templom előtti kis parkban lettünk figyelmesek. Épp Csík János és Mezzo zenekarának koncertjére jöttünk (van is róla videónk, örömmel megmutatjuk), de korábban érkeztünk, és a szemünk rögtön a harsányan virágzó pompás fára szegeződött.

Ismerős illat lengi be amúgy a teret, mert a jó öreg hárs is nekiindult, de azért annak felismerésével egyáltalán nem lehet gondunk (érdemes a gyerekeket kérdezgetni autózás közben, tudják-e, hogy ez meg az a fa mégis milyen, honnan származik, hány éves lehet stb.)

De ne szaladjunk ennyire előre, próbáljuk meg visszaadni a felfedezés örömét. Először csak a hárs virágját mutatjuk meg a ’robbanás’ előtti pillanatban.

Amikor közelebb léptünk a kiszemelt ismeretlen fához, mely észveszejtő szépségű virágokkal lepi meg a járókelőket, először a levele méreteit és formáját vizsgáltuk. Tisztára olyan, mint a bakaszivarfáé, ezt jól ismerhetjük az önkormányzat autós parkolójából, virágzás idején megemlékeztünk róla. De hát nem lehet bakaszivar, tűnődtünk a koncert előtti hőségben, miközben körüljártuk a fát. Június végén virágozni! Micsoda dolog ez, kérdeztük, s visszanéztünk az árnyékból a Salkaházi felé, hátha az őrangyalok meg tudják fejteni a rejtvényt. De nem értek rá, éppen hűsöltek.

Már épp arra gondoltunk, felhívjuk a Répszolgot, s úgy, ahogy az együgyű újságírók szokták, feltesszük a kérdést, tessék mondani, mit tetszettek ültetni évekkel ezelőtt, amikor ezt a pompás formájú templomot avatták.
Letettünk aztán róla. Ennyire azért ne legyünk már kiszolgáltatva a világnak. Milyen ember az, aki még azt se tudja, mi az, amit lát!?

Inkább azt választottuk, hogy segítségül hívjuk Google tanár urat, s a képek alapján próbáljuk megállapítani, hogy amiben Csíkék koncertje előtt gyönyörködtünk, voltaképpen mi. Fáradozásunkat siker koronázta. Ráleltünk. Kerületünkben találtunk egy igazán különleges fácskát, ernyős szivarfának hívják (nem volt tehát véletlen, hogy a bakaszivarra gyanakodtunk!), 10–15 méteresre nő, laza koronájú fa. Nagy levelei szív alakúak vagy kihegyezett tojásdadok, általában ép szélűek. Fehér virágai június–júliusban nagy, sokvirágú, felálló bugákban nyílnak. Termése 20–40 cm hosszú és kb. 8 mm átmérőjű, vékony falú tok.

Az USA déli részéről származik, de a jelek szerint jól bírja az újpalotai városi levegőt is. Ez lehet az oka annak, hogy utcafásításra szívesen használják. Hátránya a hárssal és a vadgesztenyével szemben, hogy ágai gyakran letörnek, amikor nagy szél fúj. Fény- és melegigényes, a beceneve pedig ’Nana’. De lehet a rendes nevén is szólítani: Catalpa Bignonioides.

Van tehát a XV-ben egy nanafánk, érdemes megjegyezni. Nem azért, mert kiderítettük, s nem is azért, hogy friss tudásunkkal kérkedjünk. Hanem mert ilyen szép fák lehettek a Paradicsomban is. Amikor újra visszanéztünk a Salkaházi felé, hogy megbizonyosodjuk arról, a Teremtő, akinek ehhez a térhez, templomhoz mégiscsak van valami köze, egyetért-e az összehasonlítással, erős bólogatást tapasztaltunk.

Akkor jó. Neki is tetszett a nanafánk. (PP, Periszkóp Palotán, Rab László, 2021. július 2.)