Mottó: Még mielőtt valaki a REAC-nak himnuszt írna.
A gyengébb idegzetűeket arra kérjük, hogy saját érdekükben hagyják abba e cikk olvasását. Nem kattintásokra hajtunk, ezért megkérjük a műtét előtt állókat, kerüljék közleményünket, mert ijedtükben leugrálnak a műtőasztalról. A várandós anyukákért és a tizenévesekért is erősen aggódunk, nem szeretnénk, ha a cikkünk végén lévő (idestova tízéves) hangzó anyag mentális problémákat idézne elő, aminek csupán a pszichiáterek látnák hasznát.
Térjünk a tárgyra, de előtte tisztázzunk valamit. Nem értünk egyet azzal, hogy a klubok focimeccsei előtt/közben/után a kedves szurkolók (akikről csak felsőfokban tudunk beszélni) a magyar nép zivataros századait felidéző Magyar Himnuszt éneklik. Kölcsey úr magasztos szövegét, Erkel úr nem kevésbé emelkedett dallamát meg kellene hagynunk a válogatott mérkőzésekre, és itt mindegy, hogy futballról vagy másfajta sportokról beszélünk. A tao-támogatásokban dagonyázó klubok legyenek szívesek írassanak maguknak külön szurkolói rigmusokat (szorítsák ki a költségvetésből), és ne az egész nemzeti közösség himnuszát danoltassák, hanem azt, amit erre a célra az adott klub (a Honvéd, a Fradi, a Kisvárda stb.) elkészített.
Éspedig azért, hogy a klub játékosait a szurkolók ezekkel buzdítsák. Mert nem annak közlése a fontos egy-egy borongós szombat estén, hogy a fradista vagy Honvéd-szurkoló magyar-e, hanem az, hogy a Zöld Sasoknak vagy a piros-fehér csapatnak szurkol-e.
Álljon itt ennyi a dolog filozófiájáról. A Nélküled című slágergyanús szerzemény válogatott meccseken történő elénekeltetésébe nem szólunk bele, noha ez a nemzeti Himnusz háttérbe szorításához vezet, ami megint csak fura, de nagyon messzire vezetne.
You’ll Never Walk Alone
Cikkünkkel azt a szent célt szolgáljuk, hogy ha valaki egyszer úgy gondolná, hogy külön REAC-klubhimnuszt írna a XV. kerület aranylábú gyerekeinek meccseire, mire vigyázzon különösképp. Hoznánk is példának a viszonylag ismert angol futballcsapat, az FC Liverpool szurkolói himnuszát, melyet a magyar fordítással együtt meg is tudunk mutatni. Ha valaki a saját magyar klubcsapatának himnuszt akar írni a közeli jövőben, nem kell ennyire jónak és költőinek lennie, de ajánlani azért merjük, mert minden sorával, minden egyes hangjával, emelkedettségével és mozgósító erejével együtt elégedettek vagyunk vele. Afféle mintának tekintjük. Ha a jelenleg a BLASZ 1-ben hányódó REAC számára valaki egyszer himnuszt költene (amihez sok sikert kívánunk), nyugodtan alkalmazza azokat a szabályokat, amelyekre jó példa lehet a You’ll Never Walk Alone.
Van-e a Liverpool himnuszának magyar vonatkozása? Hát hogyne volna! A dal 1945-ben egy musicalben hangzott el (Richard Rodgers zenéje, Oscar Hammerstein szövege), a Carousel (Körhinta) Molnár Ferenc Liliom című drámájának zenés változataként került színre. A You’ll Never Walk Alone akkor hangzik fel, amikor a várandós Juliet párja meghal, a dallal próbálják vigasztalni az özvegyet. A Carousel-betétdal (Sose maradsz magadra) a második világháború során elvesztett katonák, barátok, családok emlékére íródott, Frank Sinatra, Elvis Presley és a Pink Floyd is feldolgozta, rajta van a pompás Meddle-albumon (Fearless).
A You’ll Never Walk Alone a Gerry and The Pacemakers jóvoltából 1963 őszén négy hétig vezette a brit slágerlistát, népszerűsége azóta töretlen. Ez volt felívelő sikerének titka. A másik a különlegesen jó foci.
Mi rímel a Monorierdőre?
És akkor elérkeztünk a csattanóhoz. A Pest megyei Albertirsa futballcsapatának szurkolói is úgy döntöttek jó tíz évvel ezelőtt, hogy megalkotják buzdító himnuszukat. A költeménynek százezres nagyságrendű hallgatottsága van a YouTube-on.
Ezt a 2011-es muzeális felvételt meghallgatva határoztunk úgy, hogy cikkünk elején elhelyezzük az egészség megóvására vonatkozó figyelmeztetéseket. Ennyi idő elmúltával is minden kommentár nélkül közöljük, csak annyit jegyzünk meg, hogy a Liverpoolnak olyan szomszédvárak ellen kellett és kell küzdenie, mint Manchester vagy Birmingham. Albertirsának viszont Péteri, Vasad meg (dalszövegírás szempontjából külön katasztrófa) Monorierdő jutott. De ezt sem tudjuk mentségként elfogadni a dal íróitól, akiket kilenc éve Fábry Sándor is felkarolt. Sebeink máig sem gyógyultak be teljesen.
Zárómegjegyzésünk az, hogy ilyen áron sose jusson magasabb osztályba a mindannyiunk által kedvelt REAC. (PP, Rab László, 2020. január 14.)
Leave A Comment
You must be logged in to post a comment.