Vékás úr versel

Számítástechnikával foglalkozik, önkormányzati képviselő (és jelölt is), de most nem a költségvetés elmaradásának fura okairól faggattuk. Jó is egy kicsit kiszakadni a kamuszórólapok és a nyilvánvalóan beválthatatlan ígéretek világából. Vékás Sándor verseit Magánhangzás címmel adta ki nemrég a Kossuth Könyvkiadó. Erről, illetve a versekkel, a versírással kapcsolatos részletekről kérdeztük. Figyelem, szövegünk nem tartalmaz semmi megfellebbezhetetlent, nincs benne innenső meg túloldal, a versek, amelyeket végül közlünk, nem változtatják meg sem a bolygók keringését, sem kerületünk hétköznapjait. Vannak. Ezért írunk róluk és arról az emberről, aki elkövette őket.   

Honnan a vers iránti fogékonyság?
Fene tudja. Utáltam verset tanulni és imádtam verset elemezni. A versírás a fordított verselemzés. A vers bizonyos szabályok mentén játék a szavakkal, lehetőleg úgy, ahogy senki más nem csinálta még. Algoritmus, változók, program, amely lefut és eredményt produkál. Néha ezt, néha meg azt. Szórakoztat, megnyugtat, elmagyaráz, orientál. Ez az íróra is igaz, nem csak az olvasóra. Hát hogy ne lennék fogékony erre?!

Vékás Sándor 1972-ben született Debrecenben. Költő, újságíró, információbiztonsági szakértő.

Rövid és hosszabb versek sorjáznak, sok a négysoros, ami az összefoglaló szándékra utal. Ez honnan van?

A négysoros vagy rövidebb versek önmagukban megálló gondolatok. Megállapítások. Ha kibontom, abból lesz a hosszabb, ha nem, akkor marad kettő vagy négysoros. Ennek oka lehet prózai: ennyi időm volt rá, vagy még prózaibb: ennyi van benne, nem tudtam folytatni. Az ritka, hogy eleve pársorosnak szánok egy verset. Biztos lesz ilyen, de azt a gondolatot, amit eleve erre szülök, még nem fogalmaztam meg.

A politikából alig szivárog át valami a kötetbe. Ez tudatos? Ennyire szét lehet hasítani a személyiséget?
Egyrészt igen, szét lehet választani az egyéniséget, másrészt pedig a verseim jó nagy része többdimenziós. Vagyis ha elsőre nem is tűnik politikainak vagy szerelmesnek, második, harmadik olvasásra annak fog. Nem egyszerű ezeket a verseket olvasni, így egy felolvasóesten egyszer hallani és abból megérteni szinte lehetetlen. A fordított elemzés építési módszere a dekódolótól is hasonlóan figyelmes munkát igényel.

Tudják a politikustársai, hogy verselni szokott? Mit szólnak például ehhez? „Eltűnünk, de azt még látjuk, hogy a nemzet vérétől lesz vörös a zöld, s ahogy a trikolorból lesz kétszín lebernyeg, s ahogy újra bakancstól döng a föld”?
Sokan tudják, hogy írok, persze a Magánhangzás című kötet megjelenésével ez a szám nőtt. Aki a verseket szereti, engem is jobban elfogad, úgy vettem észre. Az idézett sor egyébként ma aktuálisabb, mint valaha. Akik félnek a barna jövőtől, vagy már a jelentől is, értik ezeket a sorokat, akik nem félnek, azok pedig úgy általában sem olvasnak verseket. Politikai ellenfeleimnek nincs véleményük az írásaimról, mert nem olvassák. Az ő buborékukban Nyirő és Tormay az olvasmány, Bayer meg a napi rutin része. Kár, mert hozzájuk is szólnék, sőt néha kifejezetten nekik írok.

Hol született? Hogy telt a gyermekkora?
Viccesen azt szoktam mondani, hogy debreceni vagyok, gyárilag. Erre régebben rettentő büszke voltam. Ma már a pestiségem a meghatározó, amire legalább annyira büszke vagyok. Debrecen „belvárosának kertvárosi részében” nőttem fel, teljesen átlagos családban. Szabadidőm nagy részét a közeli Sámsonkert homokdombjai és szőlőlugasai között töltöttem. Cooperrel, Karl May-jal, Vernével és Jókaival kapáltam a szőlőt, locsoltam a fóliasátor zöldségeit és szedtem a szőlőt. Verset ritkán olvastam, mert ha megláttam egyet, pavlovi reflexként rögtön a kötelező megtanulás jutott eszembe. A versek szeretete a gimnáziumi évekhez köthető, akkor lett olyan jellegű mondanivalóm, amihez ez a forma jobban illett, mint bármi más. Ideálisnak tartom a gyerekkorom. Hamar beleszerettem a számítástechnikába. Ha ez nem történik meg, alighanem történész vagy újságíró lettem volna – esetleg politikus…

A számítástechnika, amivel foglalkozik, nem tud ennyire költői lenni? Lakik belül egy zárt lélek, ahová nem tud bemenni más?
Inkább a költészet algoritmikus. Az is igaz persze, hogy egy SAP-bevezetés folyamatában vagy az informatikai biztonsági audit során – de igazából bármely projekt haladását figyelve – is megtalálom a szépet. Ez nem más, mint az eredmény. Kis és nagy lépések, ugrások teszik ki az utat. Minden lépés, minden gondolat egy-egy projekt része. A projektek sokasága az idő. A megvalósult, lezárt, elfogadott projekt, akár a megírt vers, gyönyörködtet. Ezt én csináltam, én valósítottam meg, benne vagyok. A hatékonyság, a teljesség, ami nekem örömet szerez. Amelyik nap nem tettünk valamit a tegnaphoz, kár volt felkelni.

Mi izgatja a legjobban? Mi az, amivel meglátása szerint nem volna szabad foglalkoznunk, mégis sokat elidőzünk vele?
Politikai és általában mindenfajta motivációm a hatékonyabb, kiegyensúlyozottabb ugyanakkor élhetőbb világra való törekvés. Mivel analitikus alkat vagyok, bosszant a zűrzavar, a szervezetlenség, a káosz. Mindig, mindenütt a káosz megszüntetése, elrendezése izgat. A káosz a hanyatlás útja. Nem akarok hanyatló társadalomban élni. A rend azonban nálam nem valami embertelen algoritmikus utópiát jelent, hanem szabad egyének, civil csoportok és vállalkozások egymással versengő, de egymással szolidáris emberi közösségét. Emellett a környezetünk romlása is elszomorít. Büszke vagyok arra a tizenhat éves svéd kislányra, aki ma helyettünk és értünk is kiált. Ugyanakkor szégyellem, hogy nekem nincs elég eszközöm, hogy érdemben segítsek neki és a környezetemnek a klímaharcban. Ez is nagyon izgat, ezen a fronton is harcolni fogok az eredményekért, megtalálva az aggódásnál hatékonyabb eszközöket, amelyek elvezetnek az érdemi, a radikális változtatáshoz. Az ellenfeleink kik mások is lehetnének ebben a játékban is, mint akik? Nincs is ebben semmi meglepő. A céljainkat el fogjuk érni és a hőseinket meg fogjuk védeni. Ez izgat. Hogy mivel nem szabadna foglalkoznunk? A mások magánéletébe való beavatkozás, a gyűlöletkeltés és uszítás nem hogy felesleges, hanem káros is. Az álhírmoslék kikeverése, etetése és zabálása akár a disznóólban, úgy a közösségben is kihegyezett agyarakat eredményez. A társadalom szövetének szétszaggatása helyett annak megvarrása lenne a feladatunk. A bársony szálait össze kell forrasztanunk, nem eltépni. Ezzel nem szabadna foglalkoznunk. (PP, Rab László, 2019. október 7., nyitókép: Vékás/Fbook)

*

lesen

Ott guggoltam, ahol a pisztrángok vonultak, és vertem az ütemet egy sziklán,
s most, hogy a pikkelyek úsznak az árral, a sziklák simogatják rajtam ütemét.

kicsi krisztusok

minek hajó
ti csak vízen járjatok vitorlát vonni nehéz problémás dolog jobban megy nektek ez oly gyors és egyszerű hajózni meg
teljesen mindegy majd egyedül fogok
vitorla csak nekem dagad hála nektek kicsi Krisztusok hajótörést
vesztem ha enged
szenvedni csak magam fogok kinn a parton ülve majd kezemben egy marék csendes koszos homok jöhetne egy hajó
ha már vízen járni nem tudok

könnyű

Könnyű egyedül maradni
Nem kell, hogy lelökjenek,
elég,
ha mindenki elhúzza a kezét.