Emlékköve lesz mától Román Istvánnak a Késmárk Ligetben. A nagyra nőtt fehér fűz előtt avatja fel Tóth Imre alpolgármester. Az emlékkő-állítást a Késmárk-Neptun Civil Társaság a Környezetért kezdeményezte, arra az idős úrra emlékeznek vele, aki 1929-ben született, 2015-ben hunyt el, és lakótelepi kertészként igen sokat tett Újpalota parkjainak gondozásáért, fejlesztéséért. Idős korában is igyekezett rendben tartani a lakóháza körüli zöldterületet, áll a civilek közleményében.
Négy éve a helyi közösség benevezte a fehér fűzfát az Ökotárs Alapítvány meghirdette Év fája versenyben, a fa bejutott a döntőbe, és tisztes helyezést ért el.
A fehér fűz története mögött egy családi tragédia húzódik meg. Román István és felesége, Irma asszony elveszítette húszéves fiát, akinek sírján a rákoskeresztúri temetőben kihajtott egy gesztenyefa-csemete.
A kertész a csemetét kétéves korában hazahozta, és házuk előtt elültette, méghozzá úgy, hogy negyedik emeleti ablakukból is rá lehetett látni. Azért, hogy a kis fa megmaradjon, jókora fűzfabotokból kordont épített köré. Aztán milyen az élet, a gesztenyefa elhalt, de az egyik fűzfabot életre kelt, és növekedésnek indult. Ettől kezdve a fiukat gyászoló szülők szemében a csemete az emlékezés szimbóluma lett. Időközben a csemete nagy fává terebélyesedett, árnyékában a nyári nagy melegben sokan hűsölnek. (forrás: evfaja.okotars.hu).
A fehér fűz, amelyet Román István ültetett, ma 41 esztendős. Az emlékkőre a következő felirat került:
ROMÁN ISTVÁN (1929-2015) emlékére, aki sokat tett Újpalota városrész parkjainak gondozásáért, fejlesztéséért. Rákerült Dr. Székely Sándor versének részlete is, melynek címe: Legyen egy fád! (PP, Rab László, 2019. január 16., nyitókép: Nagy Botond, a felvétel 2015-ben készült)
Leave A Comment
You must be logged in to post a comment.