Nyugi, ez a Lőrinc még nem pisil

Van itt egy kis probléma ezzel a Lőrinc-nappal. A legnagyobb felfordulást az okozza, hogy Lőrinc a néphagyomány szerint belepisil a dinnyébe, azaz utána már túlérett, kásás lesz ez a pompás gyümölcsünk, melyről szeretik azt állítani (nyilván a dinnyekereskedők), hogy ez volna a mezőgazdaság alfája és ómegája, enélkül Magyarország elképzelhetetlen volna. Na most ez annyira nem igaz, hogy ha édes hazánkban egy deka dinnye sem teremne, az a nemzeti össztermék ügyét egy percenttel se mozdítaná meg. Dinnyét hazánkban jelenleg durván 5 ezer hektáron termelnek (gabonát több százezer hektáron), és egy olyan gyümölcs, amelynek 80-100 forintba kerül kilója, a legnagyobb jóindulattal sem tekinthető az agrárszektor zászlóshajójának. 

Node nem erről akartunk beszélni, hanem arról a tarthatatlan állapotról, hogy Lőrincnek két napja is van mostanában, az egyik ma, augusztus 10-én, a másik alig egy hónap múlva, szeptember ötödikén. Szögezzük le, nem ez az augusztusi a pisilős, nyugodtan lehet továbbfalni a görögdinnyét a forró napokon, lévén, hogy most érik be a termés. Minek sietne ez a kedves Lőrinc annyira, hogy így kibabráljon velünk?

Tegyük hozzá, most még vagy három hétig a fák is tovább nőnek. A néphit ennek határpontjaként is Szent Lőrinc napját jelöli, nyilván itt is a szeptember (Szent Mihály hava) lehet a fordulópont, nem pedig a forró augusztus (Kisasszony hava), amikor még nyakra-főre locsoljuk a csemetéinket.

Apropó forróság. A napnak nevét kölcsönző Szent Lőrinc a 3. században élt, a legenda szerint II. Szixtusz pápa diakónusa volt. Amikor a pápát 258. augusztus 6-án elfogták, Lőrincre bízta az egyház kincseit, és meghagyta, hogy ossza szét a szegények között. De azt is megjósolta, hogy három nappal a halála után Lőrinc sorsa is a mártíromság lesz. A diakónus 258. augusztus 10-én halt vértanúhalált, kivégezték, de hogy pontosan hogyan, arról nincs bizonyosságunk. Volt, aki úgy tudta, lefejezték, mások szerint roston sütötték meg. Vértanúságának vélt helyén, a római Via Tiburtina mellett már (a kereszténységet államvallássá tevő) Nagy Konstantin bazilikát építtetett, és ez később keresett zarándokhellyé vált. Szent Lőrinc kultusza a nyugati világban nagyon erős, az angol néphagyományban az augusztusi meteorhullást ‘Szent Lőrinc könnyeinek’ nevezik, a spanyol nyelvterületen afféle főszent lett, és ismert a németeknél is, mert – figyelem! – a német-római császár Lech mezején 955-ben augusztus 10-én győzte le a kalandozó magyarokat. A tankönyvekben az áll, hogy ezzel ért véget a voltaképpeni honfoglalás.

Annyit tartunk még szükségesnek leszögezni, hogy a magyar dinnye szó szláv eredetű, és először dinya volt (mondjuk a szlovákban a melón-t használják). Ebből vált a szó magas hangrendűvé (dinye) majd megnyúlt a két magánhangzó közötti mássalhangzó. Az ősszláv *dynja szó leszármazottja szinte mindegyik szláv nyelvben megtalálható. A cseh dýně [dínye] és a lengyel dynia [dinya] ’tök’, illetve nyelvjárásokban ’tök’ jelentésű. Ezzel szemben az orosz дыня [dinya] és az ukrán диня [dinya] ’sárgadinnye’ jelentéssel bír, csakúgy, mint a szerb és horvát dinja [dinya]. Ezzel szemben a bolgár диня [dinya] ’görögdinnye’ jelentésű. A szlovákban – a magyarhoz hasonlóan – jelzőkkel különböztetik meg a két dinnyefajt. A žltá dyňa [zsltá dinya] ’sárga dinnye’, míg a červená dyňa [cservená dinya] ’vörös dinnye’. Mivel a görögdinnye csak viszonylag későn került Európába, feltételezhető, hogy a szó eredetileg nem erre utalt. (Forrás: nyest.hu)

‘Fordulj dinnye, lódulj zsák, jön a török, majd levág.’ A szólások közül ez a kedvencünk. Azt jelenti, itt a baj, és ilyenkor futni kell. A másik, amit sokszor el lehet mondani ma is azokra, akik kimaradnak a jóból: Úgy lógatja az orrát, mint akinek nem jutott dinnyeföld.

És akkor ezzel agymenésünknek a kánikulai forró napon véget is vethetünk. (PP, Rab László, 2018. augusztus 10.)

Részlet a biblikus jelenetekben nem bővelkedő Mr. Majestyk című klasszikus Charles Bronson-filmből: