Toldy Mária nyolcvanéves

Kerületünk talán legismertebb lakosa, a hatvanas évek táncdalfesztiváljainak ünnepelt sztárja május elején ünnepelte 80. születésnapját. Toldy Mária énekesnőt barátai, tanítványai, családtagjai és zenésztársai az Erkel Színházban köszöntötték egy ünnepi gálán. A területi Prima Primissima-díjas művész, aki aktív évei után évtizedeken át tanította a fiatalokat, soha nem élt hivalkodó életet, megmaradt annak a pompás hangú énekesnőnek, akit a közönség egykor a szívébe zárt. Most azért idézzük föl pályfutását, hogy jelezzük, a teljesítmény nem kopik el, a dalok, amelyeket énekelt, most is ott duruzsolnak a fülünkben. 

Az életpálya különös apropóját adta, hogy az Eurovíziós Dalfesztivál idei döntőjét május 12-én rendezték Lisszabonban, a Song Contest nyertese ebben a szériában egy izraeli énekesnő lett. Ha visszapörgetjük az idő kerekét, találunk egy dalt 1965-ből, amikor France Gall nyerte a versenyt (Poupée de cire, poupée de son), melyet  meg is tudunk hallgatni annyi év elteltével is. 

A Gall-féle sláger szövegét Tardos Péter lefordította, az ifjú magyar énekesnő, Toldy Mária pedig elénekelte.

Az itt meghallgatható Viaszbaba volt tehát a belépője a magyar tánczene világába. No nem azért, mert előzőleg ne tett volna meg mindent azért, hogy megjegyezzék a nevét. Az idősebbek még emlékeznek az Egy, velem ugye könnyen megy című slágerre, és nem ismeretlen a hatvanas évek elejéről a Barna bőrű hableány meg a Húszéves vagyok című sláger sem. A „barna” dalt a Magyar Rádió tánczenei stúdiójának pompás hangú képviselője Lipcsében egy fesztiválon adta elő, míg a Húszéves vagyok a kor első igazi nagy slágereként él ma is az emlékezetünkben.

Az áttörést mégsem ezek a dalok, hanem a második, 1967-es táncdalfesztivál hozta meg számára. Az elsőn, ’66-ban még „csak” előadói díjat kapott (Más ez a szerelem; a győztes Kovács Kati volt a Nem leszek a játékszered-del, a közönségdíjat Bakacsi Béla kapta, az Illés-féle Még fáj minden csók és Zalatnay a Hol jár az eszem-mel a második helyre „szorult”), de ’67-ben már ott állt a dobogó legmagasabb fokán, a Rövid az élet ugyanis nyert (megosztva Zalatnay Sarolta Nem várok holnapig című örökbecsűjével). 

Ezzel voltaképpen véget is ért a klasszikus tánczenei időszak, mert az ezt követő években az Illés, a Zorán-vezette Metró és Koncz Zsuzsa átvette az irányítószerepet, a hetvenes években pedig se szeri, se száma nem volt a frissen feltűnt csillagoknak. Toldy Mária viszont megmaradt annak a fátyolos hangú énekesnőnek, akit a rádióhallgatók megismerhettek. Mert ne felejtsük el, a korabeli slágereket a rádióban való rendszeres lejátszás tette ismertté az országban. 

Toldy Mária (forrás: borsonline.hu)

Az aktív évek után jöttek a szorgos tanítás évtizedei. Voltaképpen az a furcsa helyzet állt elő, hogy Toldy Mária ezen a téren talán még többet ért el, mint rövid ideig tartó, ám annál hatásosabb énekesi pályafutása során. A hetvenes évek elején kezdett tanítani a Postás Zeneiskola táncdalstúdiójában, és a jelekből ítélve a saját gyermekeinek (ifj. Malek Miklós, Malek Andrea) énekhangjával is sokat törődött. A Vasutas Zeneiskolában 1990-ben kapott lehetőséget később híressé lett musicaliskolája létrehozásához, 2001 után pedig az operettszínház új művészeinek útját egyengette. Az operett tanáraként a Pesti Broadway Stúdióban opera, népdal, műdal, táncdal tanszakokon énekoktatóként működik.

Gazdag és sikeres pálya Toldy Máriáé. aki Toldy István és Worschitz Mária gyermekeként született Budapesten 1938. május 3-án. Munkásságát Budapest díjjal, Széchenyi Emlékéremmel, Weiner Leó-díjjal és A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével díjazták. Két éve a 15. kerületi polgármester, Hajdu László fölterjesztésére megkapta a Regionális Prima Primissima Díj-at magyar oktatás kategóriában.

Kerületünk bársonyos hangú énekesnőjének boldog születésnapot kívánunk. (PP, Rab László, 2018. május – a nyitóképet az XVMédia készítette a területi Prima-díj átadásakor, fotó: Nagy Botond) )