Képes felünk

A képekhez való ősi vonzódásunkról szól ez a bejegyzés. Nevezzük gyermeki rajongásnak. És rögtön mutassuk is be az első rajzot, amelyet a Periszkóp blognak készített egy váci kisfiú, Takács Olivér. Büszkék vagyunk rá, és várjuk a kerületi gyerekek tüsténkedését is. Nem félünk attól, hogy az itthoni gyerekek kevesebbet rajzolnának, láttuk a műveket Újpalotán az állatnapi bulin, nemrég pedig a Pestújhelyi Általános Iskola folyosóján fedeztünk föl pompás alkotásokat, amikor uszodaügyben ott jártunk. Mutatjuk. 

Vannak egészen meghökkentő képes ügyeink. Amikor a vasútmodell kiállításon settenkedtünk a Pestújhelyi Közösségi Házban, nagyszerű képeket készítettünk a hegyen-völgyön át kanyargó villanyvonatokról. Gyönyörködtünk, álmélkodtunk, olyanok voltunk, mint gyerekkorunkban. A színes felvételt később egy kicsit átalakítottuk. Azt kell mondanunk, hogy nem lett rosszabb. A színesen kanyargó vonat immáron olyannak tűnt, mintha havas tájon robogott volna keresztül. A videókat most nem is mutogatjuk, mindenki könnyedén megtalálja a csatornánkon (csak rá kell kattintani a Nagy Előd palettájából kialakított színesen tarka téglalapra jobboldalt és fönt, közvetlenül a Facebook-doboz alatt, és máris bejutunk a videók birodalmába. Ez a mániánk. Annyira jó egy-egy kattintásra lenni a rejtelmektől! Csak javasolni tudjuk mindenkinek, hallatlanul izgalmas, nem kell félni tőle. Mi magunk sem félünk attól, hogy a pár képkockát összefogó gyűjtemény mellett hosszabb videókat vagy hangfelvételeket is „kitoljunk”. 

Végül valamit a tengerről. Gyakran poénkodtunk már azzal, hogy príma az élet a 15ker-ben (#15ker, ezt a pofonegyszerű hashtag-et, azonosító szócskát alkalmazzuk, és mellőzzük az önálló identitású kerületrészek megnevezését, nem azért, mert nem tiszteljük, hanem azért, mert hosszú; Rákospalota, Pestújhely és Újpalota, az internet nehezen tűri), épp csak a tenger hiányzik egy kicsit. Nos, elképzeltük, milyen lenne a kilátás a Molnár Viktor utcában, ha gránátalma-ligeteken át kellene kibámulnunk. És az is milyen érdekes tudna lenni, ha a Páskom parkból egy kikötőn át kellene kibumliznunk a Pólus meg az Ázsia Center elé – hely van, sose késő tengert csinálni, csak akarni kell! 

Valamit szóljunk a nevünkről is. – Nem találnak meg benneteket – mondta nemrég egy „tengerparti” beszélgetés során egy középkorú követőnk, miközben a saját készítésű rozéját kóstolgattuk. És szóvá tette, hogy lehet egy honlapot úgy hívni, hogy ‘perpal’ (http://www.perpal.hu). – Első hallásra valóban fura – ismertük el, de aztán hosszan érveltünk: nevünk voltaképp pofonegyszerű. A ‘per a Periszkópot, a ‘pal a Palotánt rövidíti. Ha összeolvassuk, automatikusan PERPAL lesz belőle. Mi ebben a szokatlan? Nem hívhatnak mindenkit úgy, hogy KODAK vagy MERCEDES!

Irány a toronyház teteje!

A képekről annyit (ezt sokan megtapasztalták, amikor velünk találkoztak), hogy általában közeliek, talán csak nemrég a Halottak napi felvételek készítésekor tartottuk meg a távolságot, nem mentünk indokolatlanul közelre. A gyerekfotókkal kapcsolatban mindenkit megnyugtatunk. Messzemenőkig figyelembe vesszük a gyermekvédelmi előírásokat, soha egyetlen kiskorúról nem közlünk fotót vagy videót szülői hozzájárulás nélkül. A képeket nem szeretjük lopikázni sem, ezért fordulhat elő olykor az, hogy nem mindig Robert Capa-szintű felvételeket közlünk. Inkább vállaljuk, hogy gyengébb minőségű a felvétel, de mindenképp a mienk legyen. A nagy álmokból nem engedünk. Most éppen arra készülünk, hogy feljussunk Újpalotán a toronyház tetejére, és onnan véresen profi fényképeket készítsünk. (Meg kell jegyezni, hogy nem e sorok szerzője készül a magasba törni, egy ifjú képharcosnak készítjük elő a terepet. Csakhogy olyan sokáig tart a szervezés, hogy a nyári vagy az őszi felvételekből az lesz, hogy a szépen behavazott újpalotai lakótelepet fogják ábrázolni. Ez azonban csak az egyik probléma. A fő kérdés, hogy kinek az engedélye kell ahhoz, hogy oda fölmehessünk? Ha valakinek épkézláb ötlete van, szívesen vesszük: info@perpal.hu).

És megint a titkok

A már említett Capa (alias Friedmann Endre Ernő) egyébként azt mondta a tengerről, hogy „nincs helyszín, ami nála jobban őrizné titkait. A kellékek itt némán, mozdulatlanul pihennek a víz tükre alatt.”

Ehhez tartjuk magunkat a továbbiakban mi is. (PP, Rab László, 2017. november 3.)