Még tavaly döntött a helyi képviselő-testület arról, hogy az önkormányzat a közművelődési és a kulturális feladatok ellátását egy nonprofit gazdasági társaságra bízza. A Csokonai Nonprofit Kft. szakmai munkáját koordináló vezető Bátyai Edinával beszélgettünk.
A tulajdonosi fenntartó döntése alapján az addig költségvetési intézményként működő Csokonai Kulturális Központ jogutód nélkül megszűnt, és létrejött a Csokonai Nonprofit Kft. A nonprofit működési forma a magyarországi színházaknál már bizonyítottan bevált. Ha hagyják, hogy ezek a szervezetek – ahogy januártól a XV. kerületi kulturális szervezetek is – nem költségvetési felügyelettel, maguk gazdálkodhassanak, az sokkal rugalmasabbá teszi a működést. Ez a felesleges adminisztrációktól való megszabadulást is jelenti, így több időt enged a kulturális tevékenységek ellátására. A nonprofit lét, a saját gazdálkodás egyúttal nagyobb szervezettséget kíván gazdasági, és szakmai területen egyaránt. A korábbiakhoz képest szorosabb együttműködést alakítunk ki, melyben fontos a folyamatos konzultáció. Figyelembe kell vennünk, hogy ezeknek a kulturális helyszíneknek múltja, kialakult programja, megszokott közönsége van, de azt is látom, hogy a változtatás is szükséges, amit az új menedzsmenttel szeretnénk megvalósítani.
Ezt mennyire lehet figyelembe venni a tervezésnél, a programok szervezésénél?
A kerület szerkezetéből, tagoltságából is adódik, hogy nagyon különbözőek a kulturális kínálatok. Az Újpalotai Szabadidő Központ programjait egy profi, összeszokott csapat szervezi, kifejezetten a panelnegyedben élők szokásait figyelembe véve. Példaértékű, ahogy a felújított KIKÖTŐ – Ifjúsági Sziget működik, ott a kollégák olyan gyerekekkel, fiatalokkal foglalkoznak, akik keresik a helyüket a világban, nyitottak mindenféle új és érdekes kezdeményezésekre. Naponta ötven-száz gyerek látogat oda, ami jelzi a ház fontosságát. Ugyanilyen fontos a Nyitott Ajtó Újpalotai Együttműködési Iroda is, mely ingyenes jogsegély-szolgáltatást ad a kerület lakóinak. Fontos és népszerű kezdeményezés, sokan élnek ezzel a lehetőséggel. Van egy helytörténeti gyűjteményünk múzeumi funkcióval, itt őrizzük és kezeljük Madarász Viktor hagyatékát. A Csokonai Központ emellett még több helyszínen működik – Pestújhelyi Közösségi Ház, Kozák téri Közösségi Ház, Csokonai Művelődési és Rendezvény Ház – ezeknek egy részét újra kell gondolnunk.
Minden kerületnek megvan a maga arculata. Ez mennyiben határozza meg majd, hogy milyen programokkal és szolgáltatásokkal bővül, változik az eddigi paletta?
Nyitni, újítani mindenképpen kell, de azt is gondolom, hogy mindig a lehetséges igény fölé kell lőni a szolgáltatások színvonalát, mert akkor tudunk a 21. századi kínálatra nyitottabb, igényesebb közönséget felnevelni.
Történtek arra felmérések, hogy mely területeken kell erősíteni, modernizálni, melyek azok a jól bevált formák, amelyeket érdemes tovább vinni?
Néhány hónapja végeztünk egy szociológia felmérést, ami beszédes, sok mindenről árulkodik. Elgondolkodtató, s nagyon szíven ütött bennünket, hogy a megkérdezettek mindössze nyolc százaléka vette igénybe a Csokonai Központ szolgáltatásait, ami azt is jelenti, hogy a kerület nyolcvanezres lakosságából nagyon kevesen járnak el ezekre a kulturális rendezvényekre. Látnunk kell a miérteket is, hogy talán a kommunikáció nem volt megfelelő, vagy az érdeklődést ritkán sikerült felkelteni. Dolgozunk ezen, szép és nemes feladata lesz a következő éveknek. Most, az elrugaszkodás időszakában, a tapasztalatok alapján tervezünk tovább, hogy mit érdemes a meglévő alapokra építeni. Az év második felétől várjuk a felívelést, ami új kulturális programokat kínál, s ami a látogatók számában is reményeink szerint jelentős változást hoz.
Nagy tapasztalatod van a kultúra szervezésben, tízen éven keresztül voltál a Szegedi Szabadtéri Színház főigazgatója, alapítója, létrehozója az Armel Operafesztiválnak. Ez mennyire határozza meg majd a kerület kultúrpolitikáját, dominánsak lesznek a komolyzenei, színházi, kortárs programok?
Az ilyen típusú „befektetések” hosszú távon térülnek meg. Nyilván nem szabad és nem is lehet összehasonlítani ezeket a kerület kulturális igényeivel, de azt a fajta igényességet szeretném folytatni. Szélesíteni a palettát kortárs művészek bemutatásával, a kortárs hangsúlyosabb beemelésével. Fontosnak tartjuk, hogy már az óvodás kortól szervezzünk olyan átvezető programokat, amelyek a gimnázium végéig elkísérik a fiatalokat. Először még meg kell ismernem a kerületet, ahhoz tudunk álmodni. A Kultúra Napja rendezvényünkből is látszik, hogy másfajta színházat akarunk megmutatni a kerület vállalkozóinak, dolgozóinak, kicsit merészebben indítunk.
Ez is egy fontos pillér lehet, személyesebb kapcsolat a vállalkozókkal. Mecenatúra-építés is egyben?
Pont ezt találtuk ki erre – az újranyitási – hétvégére, amelyre minden helyszínt bekapcsolunk, lesznek kiállításmegnyitók, ifjúsági koncert, történelmi játék…Egy olyan ingyenes, háromnapos programsorozattal indulunk, amelynek a végén a kerület vállalkozóit a Soharóza – Dalok a kamrából című előadásán látjuk vendégül, s ezt követően adunk egy fogadást, ami jó lehetőség a kölcsönös ismerkedésre.
Miközben a költségvetés, ezen belül is a kulturális büdzsé egyre szűkül, miből lehet az ingyenes hétvégét, a sokszínű terveket kikalkulálni?
Folyamatosan szűkül a pénzforrás, az infláció is érezteti a hatását, ami miatt a jegyár racionalizálására kényszerülünk, de élve a nonprofit lehetőségével, minél több bevétel-orientált programot kínálunk a lakosságnak, s az így keletkező összegett szervezetünk alaptevékenységére, azaz a kultúrára, művészetre tudjuk fordítani.
Az átszervezés, a kulturális intézmények egy központ alá való szervezése mennyire ment simulékonyan?
Minden átállás nagyon nehéz, ez sem ment zökkenőmentesen, s még csak pár hete indultunk el. Igaz hosszú hónapok előzték meg az átszervezést, de az már most is jól látszik, hogy nagyon rossz a tagintézmények infrastruktúrája, sok a rossz állapotban lévő épület, bizonyos feltételek messze elmaradnak a 21. század követelményeitől. Ez nem tűr halasztást, hogy lendületesen és problémamentesen tudjunk működni. Beke Károly ügyvezető nagyon agilis, minden problémát megoldandó feladatként kezel, s próbál rá pénzt teremteni.
A korábbi munkahelyeid azt mutatják, te is felveszed a kesztyűt, ha szükséges.
Mindig ilyen voltam, ha kell, beleállok a konfliktusba, a cél érdekében érdemes küzdeni. Már nem akarok egyszemélyi vezető lenni, most az a feladatom, hogy támogassam a jó ötletek megvalósulását. Most ebben s így érzem jól magam.
Szegedi vagy, mennyire működik a kétlakiság?
Mindig nagyon energikus voltam, így működöm jól, ha van pörgés. Korábban is sokat kellett Budapestre jönnöm, vidékre utaznom, ez nem újdonság. A két gyermekem a fővárosban dolgozik, gondolkozom, hogy esetleg Budapest agglomerációjában vessük meg a lábunkat. Nem egyszerű a döntés, de az itt élésben a személyes jelenlét is fontos, hogy ne csak messziről lássam a kerület életét. Már vannak kedvenc részeim, de még sok a felfedezni valóm, ami csakis az ott-léttel lehetséges.
Comments are closed.
