Modellkedés, színészkedés, társasházak. Meglehetősen kalandos évtizedek állnak Osvárt Andrea mögött, aki másfél évtized után hét éve költözött haza Magyarországra. Egyre jobban munkál benne a társadalmi szerepvállalás felelőssége, erről is beszélgetett vele a Hangár című műsorban Bíró Beáta.
Tizenhat éves volt, amikor a pécsi kollégiumban meglátott egy plakátot, amelyen modelltanfolyamot hirdettek. Csak az első lépést kellett megtennie, utána az élet hozta az egyik lehetőséget a másik után. A modellversenyből szépségverseny lett, abból egy-két reklámfilm, aztán Andrea belekóstolt a színészkedésbe. Közben az ELTE olasz szakán tanult, és miután elvégezte, akkor jött a gondolat, hogy ezt a kettőt érdemes lenne összekötnie. A modellkedésben már sikeres volt, a másikat pedig nem szerette volna elveszíteni, pontosabban azt a rengeteg energiát, amit a nyelvtudásba fektetett. Olaszország felé vette az irányt 2003-ban, ahol úgy mutatkozott be, hogy színésznő, aki beszél olaszul.
Felmerül a kérdés, miért érezte úgy, hogy Magyarországon nem volt perspektívája színészként. „Húsz évvel ezelőtt volt egy filmsorozat az RTL-Klub-on aminek sok szép fiatal modell volt a szereplője. Nincs mit szépíteni, a film megbukott, akkor úgy éreztem, hogy leírt az itthoni szakma, és sokáig nem kapok új lehetőséget, hogy bizonyítsak. Elég vakmerő és dacos vagyok, van bennem egy „csakazértis megmutatom” hajtóerő. Felmértem, hogy nem tudom átkódolni az emberek agyában azt a képet, hogy szép, de tehetségtelen. Tény, hogy nem jártam színi képzésre, nem ismertem a szakmát, mert ez egy szakma” – mondta Andrea, aki ebből tanulva, Olaszországban beiratkozott egy egyéves nemzetközi színi iskolába. Egy szőke lány, aki tud olaszul, ráadásul fiú neve is van. Rögtön megjegyezték, érdekes volt.
Fotó: XVMÉDIA, Nagy Botond
Az első öt év munkával telt, sok castingra járt, ügynökségekhez, mindenféle rendezvényre, hogy minél több helyen megismerjék és bedolgozza magát a szakmába, és ő is minél több embert megismerjen. Öt év után jöttek a nagyobb szerepek, de a kinti mentalitással nehezen tudott azonosulni. „Az állandó késések, a megbízhatatlanság, a kicsit „ej, ráérünk arra még” hozzáállás, az nem én vagyok.”
Elege lett, elment az USA-ba, ahol három évig élt. Hamar kiderült, hogy ott annyira robotszerűen és futószalagon gyártják a filmeket, hogy egyáltalán nem számít az ember. „Az első sikereimet úgy éltem meg, hogy most megfogtam az isten lábát, gyerekkorom óta ezt akartam, és most sikerült.” Mégsem érezte jól magát, egyedül volt, állandóan bőröndből élt. Sokáig őrlődött, érezte, hogy baj van. „Amíg az ember fiatal, élvezi az állandó pörgést, az új embereket, de 10-15 év után ez is rutinná válik. Belép az ember egy másik életszakaszba, amikor rájön, hogy más is kell, nem csak a munka. Úgy kezdtem el látni magamat, hogy néhány év múlva engem is bedarál az a rendszer, és ugyan úgy járok, ahogy sok színésznő Hollywoodban, akik vagy plasztikázni kezdték magukat, vagy alkohol és drog problémáik lettek. Mert a felszínen azt kell mutatni, hogy mindig erős vagyok, minden rendben van.”
Andrea hét éve él itthon, rögtön alapított egy céget. Vett néhány filmes eszközt, kialakított egy eszközparkot, amelyeket bérbe adtak forgatásokra. A vállalkozásának ezt a részét hamarosan leépítette, jöttek helyette különböző projektek, és elkezdett producerként dolgozni. Azóta sem került bele az itteni filmes szakma krémjébe, és a színészeknek sem jelent nagy konkurenciát, mert a Megdönteni Hajnal Tímeát óta nem forgatott itthon, kivéve a Susotázs című rövidfilmet. A filmintézethez öt pályázatot nyújtott be az utóbbi években, egyszer sem nyert.
Nem esett kétségbe, hiszen beszél angolul, olaszul és németül, a külföldi ügynökségekkel változatlanul kapcsolatban áll, rendszeresen kap felkéréseket. Mégis a társadalmi szerepvállalás felé orientálódott, amit a mikrokörnyezete fejlesztésével kezdett, ugyanis beleszeretett a „társasház kezelésbe”. Miután hazaköltözött, ugyanabban a lakásban folytatta az életét, ahonnan elment, ahol semmi sem változott. „Egy tervet készítettem arról, hogyan tudnám gatyába rázni a házat. Elmentem egy közgyűlésre, ahol rögtön megválasztottak számvizsgáló elnöknek, mert kimondtam, hogy a közös képviselő nem végzi jól a munkáját. Le is váltottuk, lett helyette másik, most egyenesben van a ház anyagilag. Felújítottuk a tetőt, a kertet, most is folynak munkálatok, erre mind fedezetet kell előteremteni, több pályázaton nyertem pénzt a közösségnek. Időnként ellenállásba ütközöm, a magyar ember általában nem szereti a változást, az újító gondolkodásom sokaknál kiverte a biztosítékot.” Andrea társasház- és ingatlankezelő képzéseket is elvégzett, és bízik abban, hogy egy idő után nem a kellemetlen dolgokra emlékeznek a lakók, hanem azt látják, hogy a lakóhelyük egyre szebb, egyre biztonságosabb és élhetőbb.
Andrea társadalmi felelősségvállalása szintet lépett, amikor tavaly novemberben egy felhívást olvasott a Margit-negyed projektről. Ebben a II. kerület polgármestere arra kérte az ott élőket, hogy írják meg észrevételeiket, javaslataikat és ötleteiket, hogyan újulhatna meg a Margit körút és vonzáskörzete. A fejlesztési koncepció célja, hogy a környék kulturális negyedként éledjen újjá. Andrea rögtön tollat ragadott, két nap múlva már Őrsi Gergellyel, a kerület első emberével tárgyalt Margit-negyedről. Hamarosan megalakult egy döntéselőkészítő tanácsadó testület, aminek Andrea is a tagja. A rengeteg testületi ülésnek köszönhetően már ki is alakítottak egy módszertant, aminek egy-két éven belül látható eredménye is lesz.
A következő váratlan fordulat akkor történt Andrea életében, amikor tavasszal a főváros polgármestere, Karácsony Gergely egyik Facebook bejegyzésére írt kommentet, amivel felrobbantotta a netet. „Amikor az ember őszintén nyilvánul meg, akkor éri el a legnagyobb hatást” – mondja Andrea, akit Karácsony Gergely felkért, hogy lépjen be a 99 mozgalom alapító tagjai közé. Ez egy pártokon átívelő mozgalom, ami az ellenzéki előválasztáson Karácsony Gergelyt szerette volna befutónak. Andrea reméli, hogy a választási eredmények ellenére a mozgalom megmarad, hiszen „ezek az emberek, akik ebben a mozgalomban egyesültek, azok tenni akarnak”.
Meglehetősen kevés szabadideje van, a napi nyolc óra alvásból és a sportolásból nem enged, próbál egészségesen élni és a személyes kapcsolatait is ápolni. Nem csinál belőle problémát, hogy már nem a „húszéves, jó csaj szerepben” fog tevékenykedni, de lehet még visszatérése a filmek világába.
A jövőben azzal szeretne foglalkozni, amiben jól érzi magát. „Újító vagyok, kalandor személyiség, nem szeretem az állóvizet” – mondja magáról Andrea, aki imádja Budapestet. Nem tartja magát politikusnak, de ha úgy hozná az élet, szívesen tenne többet a fővárosért, különösen a társasházakért.
Comments are closed.
