Az életműdíjas korcsolyázó

Átlagos olvasási idő: 2 perc

Vida Gábor több évtizedes sportpályafutásáért a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetségtől Életmű-díjat vehetett át. A Rákospalotán élő sport­ember 91. születésnapja alkalmából részesült ebben a különleges elismerésben.
– Nagyon büszke vagyok erre a díjra, de bízom abban, hogy az elkövetkezendő néhány évben hozzá tudok még tenni az eddigi életművemhez. Ha mást nem, legalább azt a lokálpatriotizmust, ami gyermekkorom óta Rákospalotához köt – mondta a kitüntetett.
Vida Gábor sportpályafutása a II. világháború előtt kezdődött, amikor édesapja levitte őt a Klára utcába, ahol az ott lakók egy gödörben egy kis jégfelületet alakítottak ki. A kisfiú itt tanult meg korcsolyázni, majd 1943-ban, 14 éves korában első műkorcsolyáját is megkapta.
– Ezzel már trükközni is tudtam – mesélte a nyugalmazott mérnök. – Apám ezt követően vitt le a városligeti műjégpályára, ahol edzőt keresett a számomra.

Vida Gábor
Fotó: XVMÉDIA

A korcsolyatanulmányait azonban a háború majdnem végleg derékba törte. Két év szünetet követően 1945-ben a Budapesti Korcsolyázó Egylet színeiben kezdett újra sportolni. Egy év múlva már megnyerte a korosztályos országos bajnokságot, amit később többször is megismételt. Egyéniben a legjobb felnőtteredménye egy ezüstérem volt, ám párosban sikerült országos bajnokságot is nyernie. 1951-ben kezdett párosban korcsolyázni Szöllősi Évával, akivel Universiadékra, világ- és Európa-bajnokságokra, sőt téli olimpiára is eljutott. Vida Gábor 1950-ben még egyéniben volt második a főiskolai világbajnokságok elődjén, ’53-ban pedig már Szöllősi Évával párban nyerte meg a bécsi versenyt. Az 1952-es Oslói téli olimpián 10. helyen végeztek, a legjobb vb szereplésük pedig egy nyolcadik helyezés volt. 1956 novemberében Belgrádba volt meghívásuk, melynek vízumát a budapesti jugoszláv nagykövetségen kellett átvenniük. Éppen akkor, amikor Nagy Imre az épületben bujkált, és a Vörös Hadsereg összes tankjának csövét a Dózsa György úti épületre irányították. A magyar páros ezt követően elutazott Belgrádba, ahonnan azonban csak Vida Gábor tért vissza, Szöllősi Éva külföldre emigrált.
– Még próbálkoztam új párral, de rövid kísérletezés után feladtam. Kapóra jött azonban, hogy akkoriban alakították meg a Jégrevüt, melynek elsők között lettem tagja, és a közel félszáz fős társulattal nyolc éven át 2202 előadásban szerepeltem. Ezeket pedig több mint 5,5 millió ember látta, élőben – mondta.
A legendás magyar Jégrevünek Vida Gábor volt az egyik legnagyobb sztárja, és az egyetlen tagja a népszerű társulatnak, aki minden előadáson szerepelt. Volt, hogy 12 ezer ember tapsolta meg egy-egy fellépés után. Vida Gábor 2010-ig edzősködött is. A tanítványai között olyan kiválóságok voltak, mint Almássy Zsuzsa, Póth Diana, Téglássy Tamara vagy Dorofejev Tamara.
A Rákos út és a Körvasút találkozásánál egy kövekből épített kis kápolna áll. A kegyhely ma már természetes része a palotai környezetnek, ám egyre kevesebben vannak, akik tudják a történetét.
– Azt a kis kápolnát néhai szomszédom, Makai József építette, én pedig segítettem neki. Amikor a Regnum Marianum templomot felrobbantották, az épület köveit a vasúti talpfák között szórták szét. A szomszédom ezt figyelte ki, és az éj leple alatt az eredeti templomkövekből közös erővel ezt a kis kápolnát építettük – tette hozzá a kitüntetett.

Comments are closed.