Szent Márton napja november 11-e. Mint minden ünnepnek, úgy ennek is megvannak a saját hagyományai, népszokásai. Mindemellett Márton-nap a 40 napos adventi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor a jóízű falatozás, vigasság megengedett.
Szent Márton 316-ban (vagy 317-ben) Savariában született egy római katona gyermekeként, és szülei akarata ellenére követte a katolikus vallást. Franciaországban légióskodott, amikor egy didergő koldussal találkozott, köpenyét kardjával kettéhasította, és az egyik felét a szegény ember vállára borította. A legenda szerint a koldus maga Krisztus volt. Nem sokkal később Márton Isten szolgálatába állt.
Márton-napi libák/Fotó: XV Média, Nagy Botond
A monda szerint, amikor hírét vette, hogy püspöknek szemelték ki, a küldöttek elől a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban olyan zajt csaptak, hogy elárulták a rejtőzködő Mártont. Végül Mártont 371-ben püspökké szentelték és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat.
Márton-naphoz számos népi hiedelem tartozik. A régi öregek szerint, aki Márton napján libát eszik, egész évben nem éhezik. A liba mellcsontjából pedig sokszor megjósoltak a következő hónapok időjárását. Úgy tartották, ha a csont fehér, havas, kemény tél következik, ha barna, akkor fekete karácsony valószínű. A néphit szerint a Márton-napi eső nem jelent jót, mert utána rendszerint fagy, majd szárazság következik – olvasható a martonnap.hu oldalon.
Régen dolgozni sem lehetett Márton napján. Aki mosott, nagy valószínűséggel elvesztette jószágait a következő esztendőben. Magyar hiedelem, hogy aki Márton éjszakáján álmodik, boldog lesz.
A köztudatban ezzel a nappal kapcsolatban a Márton-napi lakomák a legismertebbek. Tipikus ételek ezen a napon a libaleves és libasült párolt káposztával és zsemle- vagy burgonyagombóccal. Márton az újbor bírája is, ilyenkor ugyanis már iható az újbor. A Márton-napi lúdpecsenyés vacsora végén már kiforrott újborral szokás koccintani, ezt hívják Márton poharának.
Comments are closed.
