Kerületi kérdések sorozatunkban Frank Antal ajánlotta Szalóki-Csercsa Piroska látszerészt következő riportalanynak. Beszélgettünk arról, hogy a szemüveg divatáru vagy gyógyászati eszköz, miért fontos megfelelő szemüveget választani és van-e optikusutánpótlás a családban.
– Hogyan lett látszerész?
– Véletlenül. Az osztályfőnököm elfelejtette elküldeni a középiskolai jelentkezési lapomat, és amikor ez kiderült, édesanyám sorban hívta az iskolákat, hol van még hely, hova tudnának felvenni. Ennél az iskolánál azt mondta az igazgató, hogy ötféle képzés közül választhatok, de édesanyám mondta neki, hogy mondja meg ő, hogy melyikre menjek, mert úgy gondolta, hogy egy év múlva úgyis átmegyek egy másik iskolába.
– Aztán megszerettem ezt a szakmát, a mai napig csiszolom a lencséket, és azóta is csak ezzel foglalkozom.
– Mit tapasztalt, mennyire fontos manapság a látásunk?
– Szerintem sokkal tudatosabbak az emberek, tudják ők is, milyen fontos a szemünk, mivel az információk 80 százalékát a látással szerezzük meg. Jobban működnek a szűrések is, felnőtteknél és a gyerekeknél is. Ha pedig eljönnek, sokkal többet kérdeznek, mint régen. Rengeteget fejlődött a szakmánk, a technikai újdonságok bejönnek ide is. Ma egy lencse vagy egy keret nagyon könnyű, sokkal kényelmesebb használni. A lencsék 99 százaléka műanyagból készül, régen még üveg volt.
– Divatcikk lett a szemüveg?
– Igen, gyakran cserélődnek a modellek, mindenkinek tudunk ajánlani megfelelőt. Sokan kérnek segítséget, hogy mi állna jól nekik. Ilyenkor nézem az arcformát, az öltözködési stílusukat és úgy javaslok. Ha speciális lencsét kér valaki, akkor még a füle és orra állása is számít. Hozzám már szinte csak törzsvevők járnak, ismerősnek meg könnyebb segíteni. Visszatérve a divatra, kedves történet, hogy egy nyolcvanéves hölgy csináltatott szemüveget magának, nagyon jól állt neki egy piros keret, de mondtam, hogy nehéz lesz hozzá megfelelő ruhát találni. Végül ezt választotta, és utána visszajött piros cipőben, teljesen ehhez illő ruházatban.
– Szeret itt élni?
– Nagyon jól érzem magam a kerületben, 1986 óta lakunk itt. Itt van a családom meg az üzlet is. A három lányom közül a legkisebb is látszerésznek tanul, ő fogja átvenni majd a boltot. Még aktívan dolgozom, szabadidőmben pedig az unokáimmal vagyok. Boldog vagyok, hogy azzal foglalkozom, amit szeretek.
Comments are closed.