Elhunyt Niki Lauda háromszoros Forma–1-es világbajnok

[aiovg_video id=”37276″]
Andreas Nikolaus Lauda 1949. február 22-én született Bécsben. Már tizenkét évesen a volán mögött ült. Dúsgazdag nagyiparos apja nem adott neki a versenyzésre pénzt, és mivel szponzorokat nem talált, nagy összegű hitelt volt kénytelen felvenni. Első hegyi futamán, 1968. április 15-én egy Mini Cooperrel kategóriájában mindjárt második helyezést ért el, két héttel később pedig már győzelmet aratott.

A hegyi versenyek után a Forma–3-ban, majd a Forma–2-ben versenyzett, a Forma–1-ben 1971-ben mutatkozott be a March Ford csapatában. 1972-ben még megnyerte a Forma–2-es világbajnokságot, majd végleg az F1-be igazolva 1973-ban a BRM, 1974-től a Ferrari csapatának tagjaként versenyzett. A Ferrari színeiben rögtön a negyedik helyen végzett az összesítésben, a következő évben, 1975-ben világbajnok lett.

Az 1976-os szezon közepén hatalmas fölénnyel vezetett a pontversenyben, amikor a Nürburgringen szörnyű balesetet szenvedett. A második körben kicsúszott, ketten nekiütköztek, és ő a kigyulladt kocsiban rekedt. Egy csőből égő benzin folyt a kocsiba, a bukósisakba vezető cső nem szállított friss levegőt, így megsérült Lauda légcsöve és tüdeje is. Három versenyzőtársának sikerült őt kihúznia, és szerencséjére a speciális mentőautó fél perc alatt odaért.

 

Hat héttel később visszatért, saját szavai szerint rettegve és fájdalmak közepette negyedik lett az Olasz Nagydíjon. Abban az évben egy ponttal maradt le az összetettben a világbajnoki címről, mert az utolsó futamon, a szakadó esőben megrendezett Japán Nagydíj második körében „az életem többet ér, mint egy cím” szavakkal leállította autóját.

Lauda 1977-ben ismét világbajnok volt a Ferrari színeiben, és abban az évben a világ legjobb sportolójának választották. Az olasz csapat vezetőivel azonban megromlott a viszonya, a szezon utolsó két versenyén, címének bebiztosítása után el sem indult. 1978-ban átigazolt a Brabham Alfához, de csak negyedik lett, a következő év őszén pedig váratlanul bejelentette visszavonulását.

1982-ben visszatért, és immár McLaren-színekben az ötödik helyen végzett az összetett pontversenyben. 1983-ban versenyt sem nyert, de 1984-ben megszerezte harmadik világbajnoki címét, abban az évben, máig egyetlen osztrákként, megnyerte hazája nagydíját is. A versenyzéssel végleg 1985-ben hagyott fel, Forma–1-es pályafutása alatt 171 futamon indult, 25-ször győzött.

Visszavonulása után, 1992-től 1997-ig a Ferrarinál volt tanácsadó, közben megalapította a Lauda Air légitársaságot, amelyet 2000-ben bekebelezett az Austrian Airlines. 2001-2002-ben a Jaguar Forma–1-es csapatát irányította, 2003-ban Niki („flyniki”) néven diszkont légitársaságot alapított, amelyet 2011-ben adott el. 2016-ban megvásárolta az üzleti és VIP-utasok szállítására szakosodott Amira Air céget, amely azóta a Lauda Motion nevet viseli. Lauda pilótajogosítvánnyal is rendelkezett, és nem egyszer vezette légitársasága repülőgépeit.

2012-ben a Forma–1-es Mercedes-csapat felügyelő bizottságának elnöke lett, a következő évben tízszázalékos részesedést szerzett a csapatban, és nagy része volt abban, hogy Lewis Hamilton oda igazolt.

2018 augusztusában a nyaralásáról megfázásos tünetekkel vitték kórházba, de az állapota annyira rosszabbodott, hogy tüdőátültetést kellett végezni rajta, a kórházat október végén hagyta el. Januárban rövid ideig influenzás megbetegedéssel kórházban ápolták.