Sokan hisznek a szómágiában, amit kimondunk, az beteljesül. Így járt Dan Colbirth is, bár maga sem gondolta volna, hogy milyen irányba fordul az élete, amikor Kaliforniában árván, éhesen várta a végrehajtó érkezését.
Ahogy monológként elmeséli az életét Centauri Jégvágó című regényében, megismerkedhetünk az életművész nagymamával, a papucsférj édesapjával és az őket elhagyó anyjával. A hétköznapi élethelyzetek egy hétköznapi fiút mutatnak be, aki valahogy nem találta meg a saját helyét. Aztán egy kapcsolat révén elindul az ismeretlenbe, de az út elején egy váratlan esemény mindezt megváltoztatja.
A regény elején nem véletlenül emlegeti Dan Holden Caulfieldot a Zabhegyező főhősét, sokban hasonlít a stílusuk, gondolataik, de összességében a szerző Centauri megtalálta a saját, senkivel össze nem téveszthető hangvételét. Humor és komoly érzelmek, líraiság és trágárság, realizmus és misztikum egyaránt előfordul a kötetben. Bár már valamennyivel többet tudunk a szerzőről mint néhány éve, még mindig titokzatos alakja a kortárs magyar irodalomnak.
Ha nem jelent volna meg a nyilvánosság előtt, könnyen hihető lenne, hogy a ’60-as évek amerikai nagy generációjának tagja. Nemcsak a számos amerikai irodalmi idézet miatt, hanem nagyon eltalálta, ráérzett arra a hangulatra. A Jégvágó című regény lassan kezdi a cselekményt görgetni, de ha tudni szeretnénk, hogy hányféle módon bukkan a címadó eszköz, mindenképpen olvassuk végig. Az utolsó lapokon garantáltan annyira izgalmas lesz, hogy nem tudjuk letenni.
(Centauri: Jégvágó; Magvető, 2018; 3699 Ft)
Comments are closed.
