Történelem érettségi

Esszékérdés: Ismertesse a magyar honfoglalás történelmi sorsfordító időszakát! Elemzésében térjen ki a vérszerződés körüli eseményekre, említsen konkrét történelmi forrásokat is.

Gyalog vezér, a nyolcadik: avagy egy ősi rejtély megfejtése

Álmos, Előd, Ond, Kond (egyesek szerint Kohn), Tas, Huba, Töhötöm! Van-e ebben a hazában, ki e szent neveket nem ismeri? Országunk bölcs törzsi vezérei! A hátrafelé nyilazó magyarság vérrel áztatott nemzedéke. A hős Árpád népe, hej!

Sietek leszögezni, hogy a magyarok már nem szamojédek vagy cseremiszek, pláne nem udmurtok vagy cserkeszek voltak, amikor Etelközbe (azaz: Szkítiába) érkeztek. Bíborbanszületett Konstantin eléggé elítélhető módon szimplán türköknek nevezte őket, de tudnunk kell, hogy az autonómiatörekvések már akkor oly fejlettek voltak, hogy minden törzsnek külön – magyar! – fejedelme volt.

Konstantin nyolc törzsről beszél, de Anonymus (akit egyesek Kis Bélának, más források Alsó és Felsőtétényi Kovács Atanáznak, egy türk rovásoszlop feliratának készítői pedig ‘capanyanyi monyok’-nak hívtak) már csak hetet számlál. Ebben van az Árpád-tata Álmos, a Szaboucs-papa Eloud, Ete apja Ond, a Lél-ős Tas, no és Horka apja Tühtüm.

A legellentmondásosabb vezért Kondként emlegetjük (innen származik a ‘kondás’ szavunk, melynek jelentése: Kond vezér ásni tanítja, azaz letelepedésre, földművelésre ösztökéli a nomádokat. Említik „búvár” Kund-ként is, ez azonban a kilencedik században csúfnév volt. Azt jelentette: ‘hal után kajtató’. A régi finnugor rokonságra utaltak vele, ami nagy sértés volt korabeli kabar és kazár értelmiségi körökben.

Hová tűnt a nyolcadik magyar vezér? – kérdem én itt, az érettségi végóráján. Kurszán (melynek jelentése: bolha van a gatya ‘korcán’) naplójában, mely a Kaplonyok világáról tudósít, ez olvasható: ‘Van a mezoe, szeles hatar, mind mienk lesz(en), ha most edenybe csepegteted vered, csak a Gyal Og, essen rohadas a pofajara, nem csurgat, ajol el felette utoernec’ (azaz ütőérnek).

Tisztelt érettségi bizottság, ez azért fölöttébb különös, nem gondolják? Szentgalleni Zodmund – akiről keveset beszél a történetírás – személyesen ott volt a vérszerződésnél. A domonkos barát emlékiratában számol be egy igen érdekes eseményről. Eszerint ‘Tuhtum und Lel Fatterus’ (azaz Tas) iszonyúan összevesztek, miközben vérüket csöpögtették. Tuhtum nehezményezte, hogy ő több vért adott, mint Ond és Kond együttvéve. Tas ezen ‘harsanyan hahotazott vala, s karomkodasocat eregete’. Erre egyébként Kézai is fölhívja a figyelmet, amikor célzást tett arra, hogy ‘az magyari uroc ösintebbec valanac, mint az marha bikajanac csoke’.

Zodmund is megemlíti a nyolcadik magyar vezért, akit társai – lévén, hogy kockán elnyerték tőle a gepidák a lovát, ezért mezítláb járt – Gyalognak neveztek. A források jelzik sámánja, ‘az santa kutia’, Tipeg nevét is. Ezek ketten, Gyalog és Tipeg azt állították, övék Pomeránia és a ‘longobardusok folde’, de a vérszerződés előtti pillanatokban kiderült, hogy ez nem fedte teljesen a valóságot (Zodmundnál ez áll: ‘kamuzanac vala fertelmesen, osi szokas szerent, ki nem kamuz, halalnac halalaol holsz’).

A források fölfejtése után kijelenthető, hogy Gyalog vezért kiközösítették a vérszerződésből, mert nem bírta a vért, és amikor ‘megmetszec vala, hanyasok es szedulesec kozepe osszefosta magat vala, majd elajulasa alatt a vezercsapat megkote az egyesseget’.

Gyalog tehát mai kifejezéssel élve lemaradt a vérszerződésről. Tas, Huba és Tuhtum úgy döntöttek, megtiltják az udvarnépnek, hogy erről bárki beszéljen, merthogy rossz fényt vetne az ‘Arpadusok hazoara’.

Huba (Bölcs Leó bizánci császár szerint) így kommentálta a kínos esetet: ‘ganaj Gyalogos a goreny samanjaual nem jo piar lenni nekunk, mogi eri nepnec, kussolni rendele ezert a fovezer: ki pofazna uala, tokenec zacskanája letepetic uala, slusz’. Leó Elmélkedések című művének megállapítását mind Anonymus, mind Kézai tudatosan kihagyta, s így tettek később a történelemhamisító korok is. Sajnálatos módon lehazudták a nyolcadik magyar vezért, de ez már egy másik történelmi érettségi dolgozat tárgya lenne.

Tudom, viszonylag ritkán fordul elő az, hogy egy diák eddig publikálatlan történelmi elmélettel áll elő érettségi dolgozatában. Hogy ezt teszem, annak az az oka, hogy véremben ősi vér csordogál. Nagyapám Gyalog vezér egyenesági leszármazottja. Én viszem tovább a vérvonalat. Kérem a tisztelt érettségi bizottság nagy tekintélyű tagjait, vegyék ezt is figyelembe, amikor dolgozatomat elbírálják!

Gyalog Alajos, 4.c (közli a PP, 2018. május 9-én.)