Az örökmozgó gyerekekből sportszerető felnőttek lesznek. Azariné Sitkei Marcsi kerületi mozgásfejlesztő terapeutára, gyógytestnevelő tanítóra teljesen igaz ez a megállapítás. Beszélgetésünkkor megtudtuk, hogy a sportszeretettől hogyan lehet eljutni a rúdfitneszig és 42 kilométer lefutásáig.
Fotó: XV Média, Nagy Botond
– Mikor kezdtél sportolni?
– Hároméves koromban már tornáztam, aztán kosaraztam, majd tekéztem. Mindig jelen volt a mozgás az életemben. A családom is sportolt, én is ezt próbálom továbbadni a gyerekeimnek, a nagyobbik focizik, a kisebbik pingpongozik.
– Munkád során gyerekekkel foglalkozol. Ha használt nekik a speciális mozgásterápia, javaslod nekik a sportot?
– Mindenképpen! A mozgás sikerélményt ad, segít egészségesnek maradni, fejleszti a személyiséget. Sok gyermek szüleinek tanácsoltam már különböző sportág választását a terápia befejezése utáni időkre.
– Hogyan jutott eszedbe a rúdfitnesz?
– Sose voltam vékony alkat, és a futás se hozta el minden területen a várva várt hatást. Akkor ajánlották a rúdfitneszt, mert ez erőnléti sport, saját testsúlyos edzés. Amikor az első alkalom után szinte megmozdulni se voltam képes, tudtam, ez az, ami nekem kell. Persze kaptam negatív megjegyzéseket is, hogy „bárba mikor megyek táncolni”, de mindig azt mondom, hogy ez sport, nem tánc.
– Tényleg készülsz egy őszi versenyre, ahol lefutod a maratoni távod?
– Négy éve futok rendszeresen, és idén érkezett el ennek az ideje. Az Élménykülönítmény tagjaként fogok futni, személyes érintettség mellett fontos volt számomra, hogy egy jó csapathoz tartozzak. A futáshoz kapcsolódó jótékonysági pénzgyűjtés mellett azért szeretném megtenni ezt a több mint negyvenkét kilométert, mert itt nemcsak a táv a fontos, hanem az a munka, amivel eljutok odáig, az érzés, hogy képes vagyok rá. Számos dolgot kapok a futástól.
– Mi jöhet még a maraton után?
– Pihenés! Viccet félre téve, ha összejön a csapatunk, jövőre benevezünk az UltraBalatonra, és körbefutjuk a tavat.
Comments are closed.
