Már több mint száz éve áll egy különleges épület a XV. kerület és Újpest határán, a vasúti sínek mellett. A háromszintes szürke torony régmúlt időkre emlékezik, kábelbódénak építették akkoriban, amikor a táviratok és a vezetékes telefonok jelentették az információátadás leggyorsabb módját.
Fotó: XV Média, Nagy Botond
Sáfár József ipartörténeti kutató fő érdeklődési köre a távírászat és a magyarországi távíróhálózat. Elmondta, hogy régóta figyelemmel kíséri a Harsányi Kálmán utca elején, állami területen álló kábelbódé sorsát, mert ebben a formájában ez az egy ilyen épület található ma Magyarországon. A háromszintes építmény belül járható volt, a szerelő a második emeleten mehetett ki a fémpárkányra, és ott tudta a porcelánfoglalatokból kijövő légvezetékeket javítani.
Az épület története az első magyar vasútvonal mentén haladó távíróvezetékkel kapcsolatos, a kevéssé ismert „marcheggi bódé” elnevezést a korabeli osztrák-magyar Marchegg nevű határállomásról kapta, ugyanis erre ment a határról érkező vasútvonal. A bódét a XX. század első évtizedében építették, mivel a póznákra szerelt távíróvezetékek miatt nem volt hely a távközlés és a vasút működéséhez szükséges villamos vezetékeknek. A Budapest belvárosa és az akkori városhatár között a föld feletti távíróvezetékeket aztán föld alatti kábelre cserélték. Az ’50-es években végleg funkcióját vesztette az épület, mely túlélte, hogy a ’80-as években csövesek költöztek be.
Ma még „állékony” állapotban van, ahogy Sáfár József mondta, de már látszik rajta beázás és egy-egy repedés is. „Ipari emléket más célra használni istenkáromlás a szakemberek és városvédők szerint is, és ezt a kis alapterület miatt nem is lehetne” – mondta a kutató. Sáfár József továbbra is küzd az épület megmentéséért, de örülne, ha segítenének akár civilek, akár helyi szervezetek, hogy ez az egyedülálló kábelbódé az utókor számára is megmaradjon.
Comments are closed.
