Gondolták volna, hogy a palotaiak régen ülve aludtak, mert úgy tartották, hogy ez a póz jót tesz a szívnek? Emiatt például jóval kevesebb fekvőhely volt a házakban, mint ahányan ott laktak. Ilyen és ehhez hasonló történetek hangzanak el az ANNO Klub rendezvényein, melynek ötletgazdája és létrehozója Széles Attiláné Mátyás Gyöngyi volt.
– Honnan induljunk el a beszélgetésben?
– Mondjuk, a családomtól, aminek révén több évtizede kötődünk Rákospalotához. Már az anyai nagyanyám és a rokonsága is itt élt. Az édesanyám is itt nevelkedett fel, én is ide, a Zrínyi utcába születtem, és itt is maradtam, mint ahogyan a fiam is palotai maradt.
Fotó: XV Média, Vargosz
– Ráadásul mind a mai napig egy stratégiailag fontos épületben laknak. Miért volt jelentősége a háznak?
– Nem ide születtem, már ötéves voltam, amikor a Fő út és a Kazinczy utca sarkára költöztünk. Abba a házba, aminek amúgy is izgalmas története volt. Egykoron itt egy jó nevű étterem, a Csörgei működött, amely vonzotta a társaságokat, a kertben nagy mulatságokat rendeztek. Aztán az épület hátsó részéből lakásokat, az elsőből pedig üzlethelyiségeket alakítottak ki. Volt itt minden, papírbolt, órás, háztartási bolt, jelenleg pedig egy festéküzlet működik. Az épület többi részét pedig három család lakja. De nemcsak emiatt volt stratégiailag fontos, hanem azért is, mert a palotai utcák számozása sugárban innen, a Fő út, Pozsony utca, Kazinczy utca találkozásától indul. Ezt is az ANNO Klub egyik előadásán tanultam.
– Ezért kezdett Rákospalota történetével foglalkozni?
– Már kisgyerekként is érdekelt a régi Budapest. Hogy miért, azt nem tudnám megmagyarázni. Ám az, hogy ebbe belevetettem magamat, több dologra is visszavezethető volt. Egyrészt kétoldali csípőprotézis-műtét miatt viszonylag fiatalon rokkantnyugdíjas lettem, így az átlagembernél több időm volt a hobbimmal foglalkozni. Amikor megismerkedtem a számítógéppel, ez a hobbi csak fokozódott. Így találkoztam az azóta már megszűnt közösségi portálon Varga István régi palotai családokról szóló oldalával, ami azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Nyitottam én is egy oldalt, melyre a régi palotai utcaképeket és történeteket gyűjtöttem. Meglepően sokan reagáltak, és így jutott el hozzám többek között a saját házunk régi fotója is, amely még a Csörgei éttermet ábrázolta.
– Szóval így lesz helytörténész az emberből?
– Ezt nem mondanám, hisz a helytörténelemhez nagy tudásra és ismeretanyagra van szükség. Még ma is sokan élnek Palotán, akiknek ez jobban megy. Én inkább lelkes amatőr vagyok, aki nagyon sokat köszönhet a helytörténetnek. Például barátokat, hisz a közösségi oldalakon hamar egymásra találnak a hasonló gondolkodású és érdeklődésű emberek.
– A Rákospalota Anno Képei oldal 2010 óta működik, ami ma már négyezer tagot számlál. Ennyi barátra lelt az évek során?
– Természetesen nem, ők csak azok, akik csatlakoztak az oldalhoz. Közülük kétszáz-háromszáz az, aki napi használója az információknak, és húsz-harminc fős az a mag, akik rendszeresen kapcsolatban vannak egymással.
– A kapcsolat egyik formája az ANNO Klub is?
– Az ötletet részben a Csokonai adta – a Netklubjának szintén a tagja vagyok –, ők szerették volna, ha létrejönne egy ilyen lokálpatrióta közösség. Az első klubdélutánunkat 2011 szeptemberében tartottuk, és azóta is évente 3-4 alkalommal összeülünk. A témát mindig megbeszéljük, megpróbáljuk, hogy minél érdekesebb, minél színesebb legyen, és igyekszünk minden alkalommal más-más témát körbejárni. Az elején még vetítettem, de aztán szép lassan átvette a stafétabotot Rátonyi Gábor barátom, aki sokkal precízebb és sokkal felkészültebb előadó mint én vagyok. Így ma már csak a szervezésbe segítek be. De minden alkalommal örömmel hallgatom az előadókat, hisz a hallottak többsége számomra is újdonság.
– Hova tud ez a klub még fejlődni?
– Nem tudom, de úgy vélem, már az is nagy szó, hogy ennyi éven át működni tudott, és tud érdekességekkel szolgálni az embereknek. Időközben azonban mi is idősebbek lettünk, az energiánk is fogyatkozik, ezért szívesen vesszük a fiatalabbak közreműködését. Azt nagyon szeretném, ha a felbecsülhetetlen értékű képanyag, amit az évek során összegyűjtöttem, az utókor számára is fennmaradna. A Csokonaitól ígéretet kaptunk, hogy a Rákospalota képeiből majd egy könyvet készítenek. Szerintem nagy szükség lenne ilyen kiadványra, mert Palota képes múltja nemcsak számomra, hanem minden itt élőnek érdekes lehet.
Comments are closed.
