Darvasi László évek óta gyűjtötte az anyagot az 1728 nyarán Szegeden történt boszorkányégetésről. Hihetetlennek tűnik, hogy csak negyven évvel később tiltotta be Mária Terézia a boszorkánypereket Magyarországon, amik fele éppen Szegeden volt. A regény főhőse Taligás, akinek ugyan nem ismerjük meg az igazi nevét, de ez nem is fontos, mert az ő személyét leginkább a taligája fejezi ki. Ezen egy marhabőrrel letakarva tartja könyveit, melyekkel vándorol Bécstől Budán át Pozsonyig.
Vesz különleges Bibliát, elad pajzán rajzokat, kérésre beszerez Villont, Shakespeare-t, s amíg nála vannak a kötetek, felolvas, szaval belőlük. Ezzel nemcsak pár garast gyűjt, hanem ez az önkifejezésének az egyik eszköze is. „Már fiatalon sokszor gondoltam arra, testhezálló feladat lenne nekem, hogy mondatokkal vándoroljak. Nem emlékszem, azt észbe vettem-e, hogy kevesen értik és értékelik őket, hogy az efféle erőfeszítésnek sok haszna nem mutatkozik. Bizonyos értelemben tudatlan maradtam. Kelekótya éhenkórász. Mégis megvan a magamhoz való eszem, azt hiszem, mert nem akarok annál több lenni, mint ami vagyok.”
Akaratán kívül, váratlanul belekeveredik egy baljós kalandba, és innen kezdve hiába ágál ellene, egyszeriben a történések közepén találja magát. A regény értékei közül magát a cselekményt, az érzelemgazdag leírásokat és a sokszor különleges szereplők (például a gnómok) bemutatását kell kiemelni. Habár régi időkben játszódik, a történet mégis modern, vagy inkább időtlen. Manapság mindössze annyival jobb a helyzet, hogy nem kezdenek máglyákat építeni semmilyen babona vagy hatalmi manipuláció hatására.
(Darvasi László: Taligás; Magvető, 2016; 3490 Ft)
Comments are closed.
