A pszichológiában egyre nagyobb figyelmet fordítanak a gyermekrajzok jelentőségére. A rajzok azonban nemcsak a szakemberek számára, hanem a szülőknek is jók arra, hogy jobban megismerhessék gyereküket. Miben segíthet a rajzelmézés? Jánosi Mónikával, a Fejlesztő Palota vezetőjével többek között erre kerestük a választ.
A szakember elmondta, a rajzolás az ember legősibb kifejezési formája, a gyerekek számára, pedig az önkifejezés eszköze, az érzelmek, az indulatok, a hangulatok képi megnyilvánulása. Mindemellett a játék kiemelkedő eleme a rajzolás, ami lényegében a gyerek belső folyamatainak tudattalan közlése a külvilággal.
A szakember arról is tájékoztatott, hogy Daniel Widlöcher pszichológus szerint három jelentősebb periódust különböztethetünk meg a nagyobb fejlődéslélektani szakaszokhoz köthetően. Az 1–3 év a firkakorszak, amikor is a nyomhagyás öröme dominál. A 3–9 éves korban a képzeletszerű rajzolás, vagyis forma- és alakábrázolás sokszínű szakasza figyelhető meg. Ezek a rajzok érzelmi indíttatásúak, képzeletvezéreltek, szimbolikus gondolkodásúak. A 9. évtől pedig megjelenik a természetszerű ábrázolás, amiben a gyermek a dolgok leképezését, grafikai megjelenítését a külső valóságnak rendeli alá.
A gyermek lelki problémái, érzelmei, a családban dúló viszályok egyértelműen megjelennek az alkotásaikban is, főként a családrajzokban.
A rajzok elemzési szempontjai segítenek eligazodni a motívumok között, vannak általános kritériumok, mint például az emberábrázolásnál az arányok, a testrészek fontossága, valamint a színek használata is számos információt hordozhat.
Egyes jelek aggodalomra adhatnak okot, azonban a szakember óva int mindenkit a hirtelen következtetésektől, inkább arra biztatja a szülőket: figyeljék kellő türelemmel csemetéjüket, és ha nyugtalanító változást észlelnek magatartásukban, képi megnyilvánulásaikban, akkor mindenképp keressenek fel egy pszichológust.
Comments are closed.
