Oravecz Imre az Ondrok gödre című regénye 2007-ben jelent meg először, idén már a harmadik kiadása látott napvilágot. Önálló műként is megállja a helyét, de jó hír, hogy négy éve kiadták a folytatását Kaliforniai fürj címmel, és a szerző most írja a családregény harmadik, befejező részét.
A XIX. század közepén a Mátrában, Szajla faluban él az Árvai család. Az író kissé távolságtartó, lassú és nagyon precíz elbeszéléséből mindent megtudunk róluk, és ezzel együtt a korszakról is. Hatalmas változások történnek – Árvai János pedig nem fél az újdonságoktól, hanem mer változtatni a szokásaikon. Ökrök helyett lovakkal szánt, majd mezőgazdasági gépeket vesz és folyamatosan gyarapítja földjeit. „Parasztnak születni kell, azt tartották a régiek. … Ez olyan mesterség volt, amelyet nem tanítottak sehol, nem volt iskolája, de még ilyen tantárgy sem.”
Az regény hangvétele mentes a nagy, hullámzó érzelmektől, de mégis olyan erőt sugároz, annyira szépen adja vissza a benne szereplő érzéseket, hogy magával ragadja az olvasót. A föld szeretete, a születéshez és halálhoz való viszony, a megszokottól való eltérés mind más volt 150 éve, mint manapság. Napjainkban nehéz elképzelni, hogy egy fiatal ne maga dönthesse el, hogy kivel köt házasságot vagy milyen foglalkozást választ.
Árvai István az elsőszülött fiú a család második generációjából megküzd apjával, hogy a saját akarata érvényesüljön, de ennek nagy ára van – a döntésük kihat a család további sorsára. Az Aegon-díjat Oravecz Imre a Távozó fa című verseskötetéért kapta, de prózai művei is ugyanezt a magas színvonalat képviselik.
(Oravecz Imre: Ondrok gödre; Magvető, 2016; 3990 Ft)
Comments are closed.
