Esterházy Péter halála soha nem pótolható veszteség a magyar irodalomban. Egyedi volt: saját stílussal, szemléletmóddal rendelkezett. Még azok is azonnal felismerték néhány sor után a munkáit, akik nem olvasták az összes írását. Akár regényt, akár publicisztikát írt, mindig ugyanaz az arisztokratikus, néha kicsit fanyar, de igazságos és kristálytiszta mondanivalót kaptuk tőle. A stílusa iskolát teremtett és utánozhatatlan volt, bon mot-jai szállóigévé váltak.
Bármilyen szomorú is az alkalom, iránta érzett gyászunkat Esterházy műveinek olvasásával tudjuk igazán feldolgozni. A Ki szavatol a lady biztonságáért? című ikerregény először 1982-ben jelent meg, majd az 1986-os Bevezetés a szépirodalomba kötet részévé vált. Önálló műként is megállja a helyét, és két fontos női szereplőt ismerhetünk meg olvasásakor. Daisy és Ágnes két nagyon különböző karakter, és ezzel együtt különböznek a hozzájuk tartozó szövegek is.
Daisy csapongó, mulatóbeli szövegében a kettősségé a központi szerep: a műsorban transzvesztiták lépnek fel, hol a férfiasságuk, hol a női mivoltuk a fontos. A kisregény tele van vendégszövegekkel és más írók elrejtett nevével – igazi kaland ezek megtalálása. (A Ki szavatol a lady biztonságáért? cím is eredetileg idézet egy Ottlik-novellából.)
A második részben Ágnes történetét olvashatjuk, bár az igazi főszereplő a kövér „lektorijelentésíró”, aki szerelmes lesz ebbe a titokzatos nőbe. A szerelem és a kapcsolatok mellett az evésé a főszerep: az ételek és az érzelmek befogadása mindenkinél máshogy zajlik. „Vesszővel végződik, vesszővel végződik, mondogatta a szívében.” Sajnos most pont került az életmű végére.
(Esterházy Péter: Ki szavatol a lady biztonságáért?; Magvető, 2016; 2490 Ft)
Comments are closed.
