Az idősebb generáció tagjai úgy emlékeznek a május elsejékre, mint a felvonulások, a majálisok és a sör-virsli ünnepére. Ma már a legtöbb embernek annyit jelent a május elseje, hogy ez a késő tavasz-kora nyár első szabadnapja, a strandszezon kezdete.
A közhiedelem szerint kommunista ünnep, azonban története régebbre nyúlik vissza. A XIX. század elején vetődött fel először, hogy megünnepeljék a munkát. Robert Owen 1817-ben volt az, aki először kiállt a munkások érdekei mellett, a munkaidő csökkentését követelte. A kérdésben nem történt előrelépés, így 1856. április 21-én sztrájkba léptek az ausztráliai Melbourne-ben a kőművesek és építőmunkások.
Az 1873-as gazdasági válság hatására a munkanélküliség fokozódott és gyakoribbá váltak a sztrájkok, melyeket gyakran karhatalmi erővel vertek le. 1886. május elsején a chicagói szakszervezetek hirdettek munkaszünetet. Az akciót május 4-én a Haymarketi zavargás zárt le, melynek emlékére a II. Internacionál 1889-ben úgy határozott, hogy 1890. május elsején a szakszervezetek vonuljanak fel a nyolcórás munkaidő bevezetéséért. Az Egyesült Államokban május elsejét hivatalosan is a „munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé” nyilvánították 1891-ben.
Fotó: XV Média, Nagy Botond
Május elseje a XX. században fokozatosan vált szocialista ünneppé, a rendszerváltás után pedig a fesztiválok és kulturális programok vették át a központi szerepét.
Comments are closed.
